---

¹ Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről.
² Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.
³ Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.
⁴ Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet.
⁵ És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.
⁶ Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.
⁷ Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.
⁸ Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.
⁹ Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.
¹⁰ Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban.
¹¹ Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.
¹² Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki!
¹³ Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.
¹⁴ Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.
¹⁵ Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek vonulnak utána, az ő társnői; néked hozzák őket.
¹⁶ Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.
¹⁷ Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön.
¹⁸ Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!