---

¹ Dávidé. Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.
² Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
³ Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
⁴ Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
⁵ Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse őket.
⁶ Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
⁷ Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
⁸ Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
⁹ Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
¹⁰ Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
¹¹ Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.
¹² Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
¹³ Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
¹⁴ Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem érte; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
¹⁵ Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
¹⁶ Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
¹⁷ Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
¹⁸ Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
¹⁹ Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
²⁰ Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
²¹ Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
²² Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
²³ Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
²⁴ Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
²⁵ Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
²⁶ Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
²⁷ Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.
²⁸ Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.