---

¹ Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
² Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
³ Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
⁴ Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
⁵ Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
⁶ A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
⁷ Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
⁸ A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
⁹ Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
¹⁰ Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
¹¹ Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
¹² Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
¹³ Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
¹⁴ De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
¹⁵ Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
¹⁶ Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
¹⁷ Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
¹⁸ Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
¹⁹ Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a - setétség.