---

¹ Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
² A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
³ Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
⁴ Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
⁵ Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
⁶ Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
⁷ Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
⁸ Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
⁹ A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
¹⁰ Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
¹¹ Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
¹² Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
¹³ Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
¹⁴ Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
¹⁵ Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.