---

¹ Az ÚR szava másodszor is szólt Jónáshoz:
² Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd nekik azt a beszédet, amit én parancsolok neked!
³ Erre fölkelt Jónás, és elment Ninivébe az ÚR szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek: háromnapi járóföldnyi volt.
⁴ Elindult Jónás, és bement a városba egynapi járásra, és így kiáltott: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!
⁵ A niniveiek pedig hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és a nagyoktól fogva a kicsinyekig mind zsákruhába öltöztek.
⁶ Amikor eljutott ez a hír Ninive királyához, fölkelt trónjáról, levetette magáról királyi ruháját, zsákruhába öltözött, és a porba ült.
⁷ Azután a király és a főurak parancsára kihirdették és elrendelték Ninivében: Ember és állat, ökör és juh semmit se kóstoljon, ne legeljen, és vizet se igyon!
⁸ Hanem öltözzenek zsákruhába az emberek és az állatok, erősen kiáltsanak Istenhez, és térjen meg mindenki gonosz útjáról és az erőszakosságból, amelyet cselekszik.
⁹ Ki tudja, talán felénk fordul Isten, és megengesztelődik, lelohad lángoló haragja, és nem veszünk el!
¹⁰ Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta a rosszat, amelyről azt mondta, hogy végrehajtja rajtuk, és nem hajtotta végre.