1Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.
2Mert mindnyájan sokféleképpen vétkezünk, de ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét megzabolázni.
3Mert a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, és egész testüket irányíthatjuk.
4Íme, a hajókat is, noha mily nagyok, és erős szelek hajtják őket, mégis egy igen kis kormányrúddal oda irányítja a kormányos, ahova akarja.
5Ugyanígy a nyelv is kicsiny tag, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy kicsiny tűz milyen nagy erdőt felgyújt!
6A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv tagjaink között olyan, amely beszennyezi az egész testet, lángba borítja egész életünket, és maga is lángba borul a gyehennától.
7Mert mindenféle vadállat, madár, csúszómászó és tengeri lény megszelídíthető, és az ember meg is szelídítette,
8de a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg, fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel van tele.
9Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket.
10Ugyanabból a szájból jön ki áldás és átok. Testvéreim, nem kellene ezeknek így lenniük.
11Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-e édest és keserűt?
12Avagy, testvéreim, teremhet-e a fügefa olajbogyót vagy a szőlőtő fügét? A sós forrás sem ad édes vizet.
13Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Helyes magatartásával mutassa meg tetteit, bölcs szelídséggel.
14Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne dicsekedjetek, és ne hazudjatok az igazság ellen.
15Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi.
16Mert ahol irigység és viszálykodás van, ott zűrzavar és minden gonosz tett is van.
17A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.
18Az igazság gyümölcsének magvát pedig békességben vetik el a békességszerzőknek.