1Az első szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szent helye.
2Mert sátrat építettek, amelynek első részében volt a gyertyatartó meg az asztal és a szent kenyerek. Ezt nevezték szentélynek.
3A második kárpiton túl pedig volt az a sátorrész, amelyet a szentek szentjének neveztek.
4Ebben volt az arany füstölőoltár és a szövetség ládája, minden oldalán arannyal beborítva, benne az aranykorsó a mannával és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái,
5fölötte pedig a dicsőség kerubjai, beárnyékolva az engesztelés helyét. Ezekről most nem szükséges részletesen szólni.
6Miután ezeket így elrendezték, a sátor első részébe mindig bejártak a papok az istentisztelet elvégzésére,
7a másodikba azonban évente egyszer egyedül a főpap mehetett be, azzal a vérrel, amelyet magáért és a nép bűneiért áldozott.
8A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy addig nem nyílik meg az út a szentélybe, amíg fennáll még az első sátor.
9Ez példa a jelen számára, miszerint olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem képesek lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt.
10Ezek csak ételekre meg italokra és különböző mosakodásokra vonatkozó testi rendszabályok, amelyek az új rendelkezés idejéig kötelezők.
11Krisztus pedig megjelent mint a jövendő javak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátron keresztül,
12és nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.
13Mert ha a bakok és bikák vére meg a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel a test tisztaságára,
14mennyivel inkább Krisztus vére, aki az örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel szeplőtelenül Istennek, megtisztítja lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgáljatok.
15És ezért új szövetség közbenjárója ő, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét.
16Mert ahol végrendelet van, ott szükséges, hogy bekövetkezzék a végrendelkező halála,
17mivel a végrendelet csak halál után jogerős, különben amíg a végrendelkező él, nem érvényes.
18Innen van az, hogy az első szövetséget sem vér nélkül léptették érvénybe.
19Mert amikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vette a borjúk és bakok vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, meghintette a könyvet és az egész népet,
20és ezt mondta: Ez a szövetség vére, amelyet Isten rendelt számotokra.
21Majd a sátrat és az istentiszteletre való összes edényt is ugyanígy meghintette vérrel.
22És a törvény szerint csaknem mindent vérrel tisztítanak meg, és vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.
23Azért szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal.
24Mert nem kézzel készített szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék értünk.
25Nem is azért, hogy sokszor odaáldozza magát, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel,
26mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta. Most pedig csak egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
27És amiképpen elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, és azután lesz az ítélet,
28úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét eltörölje, másodszor pedig bűn hordozása nélkül jelenik meg azoknak, akik várják őt üdvösségükre.