---

¹ Ki olyan, mint a bölcs, és ki tudja a dolgok magyarázatát? A bölcsesség megvilágosítja az ember arcát, és kemény vonásai megenyhülnek.
² Azt mondom, hogy a király parancsát meg kell tartani, már csak az Istennek tett eskü miatt is.
³ Ne siess el színe elől, ne állj rá a gonosz dologra, mert bármit akar, megcselekszi azt.
⁴ Mivel hatalmas a király szava, ki merné neki azt mondani: mit teszel?
⁵ Aki a parancsolatot megtartja, nem ismer nyomorúságot, és a bölcs felismeri az alkalmas időt és az ítéletet;
⁶ mert minden szándék elérésének megvan az ideje és módja, hiszen az embert sok nyomorúság terheli.
⁷ Senki sem tudja azt, hogy mi következik, mert ki mondhatná meg, hogy mi hogyan lesz?
⁸ Senki sem uralkodhat a szél fölött, hogy fogva tartsa, és semmi hatalma nincs az embernek a halál napja fölött. Háború idején senki sem mehet szabadságra, és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki elköveti.
⁹ Láttam mindezt, és megfigyeltem mindent, ami a nap alatt történik olyan időben, amikor egyik ember a másik kárára hatalmaskodik.
¹⁰ Azután láttam, hogy a gonoszokat eltemetik, és nyugalomra mentek, viszont eltávolították a szent helyről azokat, akik becsületesen cselekedtek, és nevük feledésbe merült a városban. Ez is hiábavalóság!
¹¹ Mivel nem hajtják végre mindjárt az ítéletet a gonosz cselekedetek fölött, az emberek teljesen a gonosz cselekvésére adják szívüket.
¹² Bár a bűnös akár százszor is vétkezhet, és lehet hosszú az élete, mégis tudom, hogy az istenfélőknek lesz jó dolguk, azoknak, akik az ő arcát félik.
¹³ A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbíthatja meg életét, olyanná lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi Isten arcát.
¹⁴ Van ilyen hiábavalóság, amely e földön történik: vannak igazak, akikkel mint gonosztevővel bánnak, és vannak gonoszok, akiknek a sorsuk az igazak cselekedetei szerint alakul. Azt mondom, hogy ez is hiábavalóság.
¹⁵ Ezért az örömöt dicsérem. Mert nincs az ember számára jobb e világon, mint hogy egyék, igyék és vigadjon, és ez kísérje őt munkájában élete minden napján, amit Isten adott neki a nap alatt.
¹⁶ (9,1) Azután szívemet a bölcsesség megismerésére adtam, hogy megvizsgáljak minden foglalatosságot, amely e földön történik úgy, hogy az ember szeme se éjjel, se nappal nem lát álmot.
¹⁷ (9,2) Akkor megértettem Isten szándékát, hogy az ember soha nem járhat végére azoknak a dolgoknak, amelyek a nap alatt történnek. Mert fáradozik ugyan az ember, hogy kikutassa, de nem járhat a végére. Sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem járhat a végére.