---

¹ Van egy gonosz dolog, amelyet láttam a nap alatt, és nagy baja az az embernek:
² mikor valakinek Isten gazdagságot, kincseket és tekintélyt ad, és semmiben sem szűkölködik, amit csak megkíván a lelke, de Isten nem engedi neki, hogy éljen vele, hanem más ember élvezi: ez hiábavalóság, és szörnyű dolog.
³ Ha száz gyermeke születik is valakinek, és sok évig él, magas kort ér meg, de lelke nem elégszik meg javaival, és méltó temetése sem lesz: azt mondom, hogy jobb az elvetélt gyermeknek, mint neki.
⁴ Mert bár az hiábavalóságra jött, sötétségben megy el, és nevét sötétség fedi be,
⁵ a napot sem látta, és nem ismerte meg, milyen, mégis tűrhetőbb az állapota, mint a másiké.
⁶ Ha kétezer évet élt volna is anélkül, hogy a jót élvezte volna, hát nem ugyanarra a helyre jut mindenki?
⁷ Az ember minden fáradozása a szájáért van, de kívánsága nem teljesül.
⁸ Mert mi az előnye a bölcsnek a bolonddal szemben és a szegénynek, aki jól tud forgolódni az élők előtt?
⁹ Jobb az, amit az ember szeme lát, mint ami után csak kívánkozik. Ez is hiábavalóság és szélkergetés.
¹⁰ Régóta megvan a neve mindannak, ami létezik. Elrendelt dolog, hogy mi lesz az emberből, és nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála.
¹¹ Mert sok beszéd van, ami csupán a hiábavalóságot szaporítja, és mi haszna van belőle az embernek?
¹² Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben, hiábavaló életének néhány napján, amelyeket úgy tölt el, mint egy árnyék? Ki adja tudtul az embernek, mi következik utána a nap alatt?