1(3,31) Nebukadneccar király üzenete minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön laknak: Békességetek bőséges legyen!
2(3,32) Illő dolognak tartom közzétenni azokat a jeleket és csodákat, amelyeket a felséges Isten cselekedett velem.
3(3,33) Mily nagyok az ő jelei, és mily hatalmasak az ő csodái! Országa örökkévaló ország, és uralma nemzedékről nemzedékre megmarad.
4(1) Én, Nebukadneccar, békében éltem házamban és jólétben a palotámban.
5(2) De egy álmot láttam, és az megrettentett engem; ágyamban támadt gondolataim és elmém látomásai megháborítottak engem.
6(3) Ezért parancsot adtam, hogy hozzák elém Babilón összes bölcsét, hogy az álom jelentését mondják meg nekem.
7(4) Akkor eljöttek az írástudók, a varázslók, a káldeusok és a jövendőmondók, és én elmondtam nekik az álmot, de a jelentését nem tudták megmondani nekem.
8(5) Végül bejött elém Dániel, akinek Baltazár a neve, mint az én istenem neve, akiben a szent istenek lelke van, és elmondtam neki az álmot.
9(6) Baltazár, te, az írástudók feje! Tudom, hogy a szent istenek lelke van benned, és semmi titok nem marad rejtve előtted! Mondd el álmombeli látomásaimat, amelyeket láttam, és azok jelentését!
10(7) Elmém látomásai az én ágyamban ezek voltak: Láttam, hogy íme, egy fa áll a föld közepén, amely rendkívül magas.
11(8) Nagy volt a fa és erős, magassága az égig ért, és az egész föld széléig látható volt.
12(9) Levelei szépek voltak, gyümölcse sok, és mindenki számára volt rajta táplálék. Alatta árnyékot talált a mező vadja, ágain égi madarak lakoztak, és róla evett minden élőlény.
13(10) Majd láttam az ágyamban, elmém látomásaiban, hogy íme, egy Őr, egy Szent szállt alá az égből.
14(11) Hangosan kiáltott, és így szólt: Vágjátok ki a fát, és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit, és hányjátok szét gyümölcseit! Meneküljenek el alóla a vadak és ágairól a madarak.
15(12) De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mező füvén. Égi harmat öntözze, és az állatokkal együtt a föld füve legyen az osztályrésze.
16(13) Emberi értelme változzék el, állati értelmet kapjon, és hét idő múljék el fölötte.
17(14) Az Őrök határozata ez a rendelet, és a Szentek parancsa ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a Felséges uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja, és a legalacsonyabb embert is fölemelheti.
18(15) Ezt az álmot láttam én, Nebukadneccar király, és te, Baltazár, mondd meg a jelentését, mivel birodalmam egyetlen bölcse sem tudta nekem megmondani az álom jelentését. De te tudod, mert a szent istenek lelke van benned.
19(16) Ekkor Dániel, akinek Baltazár a neve, közel egy óráig rémüldözött, és gondolatai megháborították őt. Ekkor így szólt a király: Baltazár, az álom és annak jelentése ne háborítson meg téged! Baltazár így felelt: Uram, szóljon az álom a gyűlölőidről, annak értelme pedig az ellenségeidről!
20(17) A fa, amelyet láttál, amely nagy és erős volt, és amelynek magassága az égig ért, és ellátszott egészen a föld széléig;
21(18) levelei szépek voltak, gyümölcse sok volt, és táplálék volt rajta mindenkinek; alatta tartózkodott a mező vadja, és ágain laktak az égi madarak.
22(19) Te vagy az, ó, király, aki naggyá és erőssé lettél, akinek nagysága megnövekedett, és fölér az égig, és hatalmad elér a föld végéig.
23(20) Hogy pedig a király az Őrt és a Szentet látta leszállni az égből, aki azt mondta: „Vágjátok ki a fát, és pusztítsátok el, de gyökereinek törzsökét hagyjátok a földben vas- és rézbilincsekbe verve a mező füvén, és égi harmat öntözze, és a mezei állatok között legyen osztályrésze, amíg csak a hét idő el nem múlik fölötte”,
24(21) annak ez az értelme, ó, király, és a Felséges végzése ez, amely bekövetkezik uramra, a királyra:
25(22) kivetnek téged az emberek közül, és a mezei állatokkal fogsz lakni, és füvet adnak enni neked, mint az ökröknek, és égi harmat öntöz téged, és hét idő múlik el fölötted, míg meg nem érted, hogy a Felséges uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja.
26(23) Annak pedig, hogy azt mondták, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg, ez a jelentése: visszakapod birodamadat, mihelyt elismered, hogy az Ég uralkodik.
27(24) Azért, ó, király, fogadd el tanácsomat, és szabadulj meg vétkeidtől igazság által és hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed.
29(26) Tizenkét hónap múlva, amikor a babilóni királyi palota tetején sétált,
30(27) így szólt a király: Nemde ez az a nagy Babilón, amelyet én építettem ki királyi székhelyül hatalmam ereje által, fenségem dicsőítésére?
31(28) Még a szó a király szájában volt, amikor szózat szállt le az égből: „Neked szól ez, ó, Nebukadneccar király: a birodalom elvétetett tőled!
32(29) Kivetnek téged az emberek közül, és a mezei állatok közt fogsz lakni, és füvet adnak enni neked, mint az ökröknek, és hét idő múlik el fölötted, amíg föl nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, akinek akarja.”
33(30) Azon nyomban betelt a beszéd Nebukad neccaron: kivetették az emberek közül, és füvet evett, mint az ökrök, és égi harmat öntözte testét, míg végül a szőre úgy megnőtt, mint a sas tolla, és a körmei úgy megnyúltak, mint a madarak karmai.
34(31) Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadnec car, az égre emeltem szememet, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsértem és dicsőítettem az örökké Élőt, akinek hatalma örökkévaló hatalom, és országa megmarad nemzedékről nemzedékre.
35(32) A föld összes lakója olyan, mint a semmi; akarata szerint cselekszik az ég seregével és a föld lakóival. Nincs, aki lefoghatná kezét, és azt mondhatná neki: Mit cselekedtél?
36(33) Abban az időben visszatért az értelmem, és királyságom dicsőségére az én tisztességem és méltóságom is visszatért hozzám. Tanácsosaim és főembereim fölkerestek, visszahelyeztek királyságomba, és még nagyobb hatalmat nyertem.
37(34) Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem az ég Királyát, mert minden cselekedete igaz, útjai igazságosak, és meg tudja alázni azokat, akik kevélységben járnak.