---

¹ Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon, és az elbizakodottaknak Samária hegyén, a legelső nép előkelőinek, akikhez hódolva jön Izráel háza!
² Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét, onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, azután ereszkedjetek le a filiszteusok Gátjába! Vajon jobbak vagytok-e, mint ezek az országok, és vajon nagyobb-e az ő határuk a ti határotoknál?
³ Ti távolinak gondoljátok a veszedelem napját, és közel hozzátok az erőszak trónját.
⁴ Elefántcsont ágyakon hevernek, elnyújtózkodnak pamlagukon, a nyáj legjavából lakmároznak és a hizlalt borjakból.
⁵ Hárfa mellett dalolgatnak, és azt hiszik, hogy hangszerük olyan, mint Dávidé.
⁶ Serlegekből isszák a bort, színolajjal kenegetik magukat, de nem bánkódnak József romlásán.
⁷ Ezért most a száműzöttek élén viszik el őket, és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának.
⁸ Önmagára esküdött az én Istenem, az ÚR. Azt mondja az ÚR, a Seregek Istene: Utálom Jákób kevélységét, és gyűlölöm palotáit, ezért prédára vetem a várost mindenestül.
⁹ És ha tíz ember marad is meg egy házban, még azok is meghalnak.
¹⁰ És amikor fölemeli valakinek a holttestét a rokona és eltemetője, hogy kivigye a házból, akkor azt kérdezi attól, aki a ház belsejében van: Van-e még valaki veled? Az pedig azt mondja: „Nincs”, és még ezt is: „Csitt! Nem szabad említeni az ÚR nevét!”.
¹¹ Mert íme, parancsol az ÚR, és összetöri a nagy házat hasadozásokkal és a kicsiny házat repedezésekkel.
¹² Vajon futhatnak-e sziklán a lovak? Fölszánthatja-e azt valaki ökrökkel? Ti viszont méreggé tettétek a törvényt, az igazság gyümölcsét pedig ürömmé!
¹³ Örültök a hiábavaló dolgoknak, és azt mondjátok: Nem a magunk erejével szereztük-e meg magunknak Karnaimot?
¹⁴ Íme, bizony népet indítok ellened, Izráel háza – ezt mondja az ÚR, a Seregek Istene –, és az sanyargat titeket a hamáti úttól az Arába patakjáig.