---

¹ Ilyen dolgot láttatott velem az én Istenem, az ÚR: Íme, egy kosár érett gyümölcs.
² És azt kérdezte: Mit látsz, Ámósz? Azt válaszoltam: Egy kosár érett gyümölcsöt. Ekkor azt mondta nekem az ÚR: Eljött a vég népemre, Izráelre, többé nem bocsátok meg neki.
³ Azon a napon jajgatássá változnak a templomi énekek, így szól az én Istenem, az ÚR. Tömérdek holttest lesz mindenfelé, szó nélkül rakják le őket.
⁴ Halljátok meg ezt ti, akik a szegényre törtök és e föld nyomorultjainak kipusztítására.
⁵ Azt mondjátok: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? És a szombat, hogy a gabonával kereskedhessünk, hogy kisebbíthessük a vékát, növelhessük az árát, és hamis mérleggel csalhassunk:
⁶ hogy megvegyük a szegényeket pénzen, a szűkölködőt egy pár saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?
⁷ Megesküdött az ÚR Jákób büszkeségére: Sohasem felejtem el semmiféle cselekedetüket!
⁸ Ne rendüljön meg emiatt a föld? Ne gyászoljon minden lakosa? Bizony egészen fölemelkedik, mint a Nílus, árad és apad, mint Egyiptom folyója.
⁹ Azon a napon – ezt mondja az én Istenem, az ÚR – lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal.
¹⁰ Ünnepeiteket gyászra változtatom, és minden dalotokat siratóénekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopasszá teszek minden fejet, és olyanná teszem, mint aki egyetlen fiát siratja. A vége pedig a keserűség napja lesz!
¹¹ Íme, jönnek napok – ezt mondja az én Istenem, az ÚR –, amikor éhínséget bocsátok erre a földre. Nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az ÚR beszédének hallgatása utáni éhséget.
¹² Tántorogni fognak tengertől tengerig és északtól keletig. Útra kelnek, hogy keressék az ÚR beszédét, de nem találják meg.
¹³ Azon a napon elepednek a szomjúság miatt a szép leányok és az ifjak is,
¹⁴ akik Samária bálványára esküsznek, és azt mondják: Él a te istened, ó, Dán! Vagy: Él a te utad, ó, Beérseba! Bizony elhullanak, és nem kelnek föl többé!