---

¹ Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
² Bárcsak megmérnék elkeseredésemet, és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék!
³ Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim.
⁴ Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem.
⁵ Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmánya mellett?
⁶ Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak?
⁷ Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel.
⁸ Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet!
⁹ Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!
¹⁰ Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét.
¹¹ Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem?
¹² Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem.
¹³ Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás?
¹⁴ Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét.
¹⁵ Testvéreim hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik:
¹⁶ előbb jégtől zavarosak, olvadó hó hömpölyög bennük,
¹⁷ majd idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak.
¹⁸ Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.
¹⁹ Őket keresik Témá karavánjai, a sábai vándorok bennük reménykednek.
²⁰ De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amint odaérnek.
²¹ Így jártam most én is veletek: látjátok a borzalmat, és féltek.
²² Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból adjatok ajándékot értem,
²³ hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből?
²⁴ Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem!
²⁵ Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek?
²⁶ Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!
²⁷ Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok!
²⁸ Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok!
²⁹ Hagyjátok abba, ne kövessetek el jogtalanságot! Hagyjátok abba, hisz nekem van igazam!
³⁰ Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem, mi okozhat romlást?