---

¹ Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
² Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?
³ Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni.
⁴ Bölcs szívű és hatalmas erejű ő: ki tudna ellene szegülve épségben maradni?
⁵ Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában.
⁶ Kimozdítja helyéből a földet, oszlopai is belerendülnek.
⁷ Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat.
⁸ Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein.
⁹ Ő alkotta a Nagy Medvét és a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és a Dél csillagait.
¹⁰ Hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.
¹¹ Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre.
¹² Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel?
¹³ Isten nem fogja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte Rahab segítői is.
¹⁴ Hát én hogy felelhetnék meg neki, hogy találhatnék megfelelő szavakat ellene?
¹⁵ Ha igazam volna, sem ellenkezhetnék vele; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.
¹⁶ Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra.
¹⁷ Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet.
¹⁸ Nem hagyja, hogy lélegzethez jussak, keserűséggel tölt el engem.
¹⁹ Az erőszakra azt mondja: Nálam nincs erősebb! A törvénykezésre pedig: Ki merne bevádolni engem?
²⁰ Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana.
²¹ Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet.
²² Már úgyis mindegy, kimondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek egyaránt.
²³ Ha ostora hirtelen megöl valakit, ő csak gúnyolódik az ártatlan kétségbeesésén.
²⁴ Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő?
²⁵ Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót.
²⁶ Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.
²⁷ Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat,
²⁸ megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.
²⁹ Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába?
³⁰ Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet,
³¹ akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem.
³² Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Vigyük bíró elé a vitánkat!
³³ Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét.
³⁴ Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene,
³⁵ akkor beszélnék, és nem félnék tőle, hiszen erre magamtól semmi okom sincsen.