---

¹ Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:
² Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott, és csak keleti széllel fújta fel magát?
³ Érvelhet-e haszontalan beszéddel és semmit érő szavakkal?
⁴ Te már az istenfélelmet is semmibe veszed, adós maradsz a hódolattal Isten színe előtt.
⁵ A bűn tanítja erre a szádat, és a ravaszkodók nyelvét választottad.
⁶ Saját szád nyilvánít bűnössé, nem én, és az ajkaid vallanak ellened.
⁷ Talán te születtél először az emberek között, és előbb keletkeztél a halmoknál?
⁸ Talán kihallgattad Isten tanácskozását, és magadhoz ragadtad a bölcsességet?
⁹ Mit tudsz, amit mi nem tudunk? Ugyan mihez értesz, amire ne volnánk képesek?
¹⁰ Ősz is meg öreg is akad közöttünk, jóval idősebb apádnál.
¹¹ Kevésnek tartod Isten vigasztalását és a hozzád szelíden szóló beszédet?
¹² Miért ragadtattad el magad, és miért villognak szemeid,
¹³ hogy szabadjára engeded Isten ellen dühödet, és ily szavakat ejtesz ki a szádon?
¹⁴ Hogyan lehetne tiszta a halandó, és igaz ember az, ki asszonytól született?
¹⁵ Hiszen még szentjeiben sem bízhat, a menny sem elég tiszta a szemében.
¹⁶ Mennyivel kevésbé az utálatos és romlott ember, aki úgy issza az álnokságot, mint a vizet!
¹⁷ Tanítalak téged, hallgass rám, mert amit tapasztaltam, azt beszélem el,
¹⁸ amit bölcsek hirdettek, nem titkolva azt, ami atyáiktól való.
¹⁹ Egyedül nekik adatott ez az ország, és közöttük nem járt idegen.
²⁰ Egész életében gyötrődik a bűnös, az erőszakos ember évei meg vannak számlálva.
²¹ Minden hang rémíti, ami fülébe jut, béke idején tör rá a pusztító.
²² Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget, mert fegyver leselkedik rá.
²³ Kenyér után bolyong, hogy merre találna. Tudja, hogy nem kerüli el a sötétség napját.
²⁴ Szorongató szükség ijesztgeti, erőt vesz rajta, mint rohamozó király,
²⁵ mert Isten ellen nyújtotta ki kezét, a Mindenhatóval szemben hősködött.
²⁶ Leszegett fejjel rohant ellene, szegekkel sűrűn kivert pajzsával.
²⁷ Mivel zsír fedi az arcát, és háj rakódott a tomporára,
²⁸ pusztulásra szánt városokban lakott, házakban, ahol nem szabad lakni, mert romhalmazzá lesznek.
²⁹ Nem gazdagodik meg, nem marad meg vagyona, és nem hajlik földig a kalásza.
³⁰ Nem kerüli el a sötétséget, hajtásait hőség szárítja el, Isten lehelete messze elsodorja.
³¹ Ne bízzék hiábavalóságban, mert csalódik: hiábavalóságot kap helyette cserébe.
³² Időnap előtt vége lesz, ágai nem zöldellnek tovább,
³³ úgy jár, mint a szőlő, amely ledobja az éretlen szemeket, és mint az olajfa, amely elhullatja virágát.
³⁴ Mert az elvetemültek közössége terméketlen, és tűz emészti meg a vesztegetéssel szerzett sátrakat.
³⁵ Nyomorúságot fogannak, és bajt fognak majd szülni; méhükben csalódás érlelődik.