---

¹ Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik: már a puszta látványától is összeroskad.
² Nincs olyan vakmerő, aki fölverje. Ki merne kiállni ellene?
³ Ki szállhat szembe vele úgy, hogy sértetlenül hagyná? Minden az övé az ég alatt.
⁴ Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai, mekkora az ereje, mily szép az alakja.
⁵ Ki tudná lehúzni a bőrét, ki merne benyúlni két fogsora közé?
⁶ Szájának kapuját ki merné kitárni? Fogai között a rémület lakik.
⁷ Büszkén sorakoznak pikkelyei, mintha szoros pecséttel volnának lezárva.
⁸ Egyik a másikhoz olyan közel van, hogy még a szél sem férkőzhet közéjük.
⁹ Egymáshoz tapadnak, egybekapcsolódnak elválaszthatatlanul.
¹⁰ Tüsszentése fényt sugároz, szemei olyanok, akár a hajnalpír.
¹¹ Szájából fáklyák jönnek elő, tüzes szikrák sziporkáznak.
¹² Orrlyukaiból füst száll ki, mint valami gőzölgő forró üstből.
¹³ Lehelete lángra lobbantja a faszenet, szája lángokat lövell.
¹⁴ Nyakában erő lakik, rémülten futnak szét előle.
¹⁵ Testének alsó része is kemény, mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve.
¹⁶ Szíve olyan kemény, mint a kő, kemény, mint az alsó malomkő.
¹⁷ Ha fölemelkedik, megriadnak még a hősök is, ijedtükben fejüket vesztik.
¹⁸ Ha el is találja a kard, nem árt neki, sem a lándzsa, a kopja vagy a nyíl.
¹⁹ Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, a rezet, mint a korhadt fát.
²⁰ A nyílvesszőtől nem futamodik meg, pozdorjává törnek rajta a parittyakövek.
²¹ Semmibe se veszi a dorongot, nevet a dárda suhogásán.
²² Hasán mintha éles cserepek lennének, mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban.
²³ Nyomában fortyog a mély víz, mint a fazékban, fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt.
²⁴ Csillogó ösvényt hagy maga után, mintha megőszült volna a mély víz.
²⁵ Nincs a földön hozzá hasonló, úgy van megalkotva, hogy semmitől se féljen.
²⁶ Szembenéz minden hatalmassal, ő a királya minden vadállatnak.