---

¹ Azután így folytatta beszédét Elíhú:
² Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről.
³ Messziről hozom, amit tudok, hogy kimutassam Alkotóm igazát,
⁴ mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted.
⁵ Milyen hatalmas az Isten, mégsem vet meg senkit; hatalmas ő, akarata erős.
⁶ Nem tartja életben a bűnöst, de az elesettnek igazságot szolgáltat.
⁷ Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja.
⁸ Ha pedig bilincsekbe verik és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,
⁹ ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak.
¹⁰ Megnyitja fülüket az intelemre, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból.
¹¹ Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben kitöltik, és éveiket boldogságban.
¹² De ha nem hallgatnak rá, átüti őket a dárda, és kimúlnak tudatlanságuk miatt.
¹³ Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket.
¹⁴ Már fiatalon meghal a lelkük, életüknek idő előtt vége, mint a paráznáknak.
¹⁵ A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten.
¹⁶ Téged is tágas helyre vezetne a nyomorúság torkából, oda, ahol nincs szorongattatás, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel.
¹⁷ De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet.
¹⁸ Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal.
¹⁹ Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed?
²⁰ Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről!
²¹ Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!
²² Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester?
²³ Ki kérheti tőle számon, amit tesz? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el?
²⁴ Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek!
²⁵ Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja.
²⁶ Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen.
²⁷ Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál,
²⁸ amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre.
²⁹ Ki érti, hogyan teríti szét a viharfelhőt, miért mennydörög hajléka?
³⁰ Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja.
³¹ Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen.
³² Mindkét kezét villámfény borítja, ráküldi azokat ellenfeleire.
³³ Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledtét.