---

¹ Folytatta beszédét Elíhú, és ezt mondta:
² Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben?
³ Ha így szólsz: „Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem?”,
⁴ én megadom rá neked a választ, neked is meg a barátaidnak is.
⁵ Tekints az égre, és lásd meg! Nézd a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted!
⁶ Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene?
⁷ Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap ő tőled?
⁸ Csak a magadfajta embernek ártasz a bűnnel, és az ember fiának használ igazságod.
⁹ A sok elnyomás miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja miatt.
¹⁰ De azt nem kérdik: Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka,
¹¹ aki többre tanít minket, mint a föld állatait, és bölcsebbé tesz az égi madaraknál?
¹² Ezért kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem válaszol.
¹³ Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható figyelemre se méltatja.
¹⁴ Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell.
¹⁵ Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és még nem vette tudomásul, hogy mily nagy a vétek,
¹⁶ azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót oktalanul.