---

¹ Bizony, megremeg ettől a szívem, és ki akar ugrani helyéből.
² Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, amely szájából jön.
³ Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig.
⁴ Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon, szüntelenül hallatszik a hangja.
⁵ Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk.
⁶ Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon.
⁷ Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg mindenki, hogy most ő cselekszik!
⁸ A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik.
⁹ Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg.
¹⁰ Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncéllá válik.
¹¹ Majd nedvességgel rakja meg a felhőt, és villámait szórják a fellegek.
¹² Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén.
¹³ Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből.
¹⁴ Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!
¹⁵ Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye ragyogjon a felhőn?
¹⁶ Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a Mindentudónak ezek a csodái?
¹⁷ Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet?
¹⁸ Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd, mint az öntött tükör?
¹⁹ Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt.
²⁰ Kell-e neki jelenteni, hogy én mit beszéltem, továbbmondani, ha valaki szólt?
²¹ Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul.
²² Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás.
²³ A Mindenhatót nem tudjuk felfogni, hatalma és igazsága igen fenséges: az igazságot soha nem nyomja el.
²⁴ Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat.