1Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni a mennyből, akinek nagy hatalma volt, és dicsősége beragyogta a földet.
2Hatalmas hangon így kiáltott: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és ördögök lakhelyévé lett, minden tisztátalan lélek börtönévé, és minden tisztátalan és utálatos madár börtönévé.
3Mert paráznaságának borából ivott minden nép, és a föld királyai vele paráználkodtak, és a föld kereskedői fényűzésének erejéből meggazdagodtak.
4És hallottam egy másik hangot a mennyből, amely ezt mondta: Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és csapásai ne érjenek titeket!
5Mert bűnei az égig hatottak, és Isten megemlékezett gonoszságairól.
6Úgy fizessetek neki, ahogyan ő fizetett; kétszeresét adjátok vissza cselekedetei szerint, és amely pohárba öntött, ugyanabba töltsetek neki kétszeresen,
7amennyire dicsőítette magát, és dőzsölt, annyi kínnal és gyásszal fizessetek neki, mert ezt mondja a szívében: Úgy ülök itt, mint egy királynő, és nem vagyok özvegy, és gyászt sohasem látok.
8Ezért egyetlen napon jönnek rá a csapások: halál, gyász és éhínség, és tűzben ég meg, mert erős az Úr, az Isten, aki megítéli őt.
9Siratják és gyászolják őt a föld királyai, akik vele paráználkodtak és dőzsöltek, amikor látják égésének füstjét.
10Gyötrelmétől való félelmükben jó távol állnak tőle, és így szólnak: Jaj, jaj, te nagy város, Babilon, te hatalmas város, mert egyetlen óra alatt jött el az ítéleted!
11A föld kereskedői is siratják és gyászolják őt, mert áruikat már senki sem vásárolja:
12aranyat, ezüstöt, drágakövet, gyöngyöt, gyolcsot és bíbort, selymet és skarlátárukat, mindenféle tujafát és mindenféle elefántcsont edényt és nemes fából, rézből, vasból és márványkőből készült mindenféle edényt,
13fahéjat, balzsamot és illatszereket, mirhát és tömjént, bort és olajat, finomlisztet és gabonát, barmokat és juhokat, lovakat és kocsikat, rabszolgákat és emberek lelkeit.
14A gyümölcs, amelyet lelked kívánt, eltávozott tőled, és minden pompád és bőséged odaveszett, és többé meg nem találod őket.
15Akik ezekkel kereskedtek, és akik ezekből meggazdagodtak, távol állnak tőle, gyötrelmétől való félelmükben sírnak és gyászolnak,
16és ezt mondják: Jaj, jaj a nagy városnak, amely gyolcsba, bíborba és skarlátba öltözött, és arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel ékesítette magát, mert egy óra alatt pusztult el ennyi gazdagság!
17És minden hajókormányos és révész, hajósok és tengerészek, és akik a tengeren dolgoznak, távol álltak meg,
18és amikor látták égésének füstjét, így kiáltottak: Mi hasonló e nagy városhoz?
19Port hintettek fejükre, és sírva és gyászolva ezt kiáltották: Jaj, jaj! Az a nagy város, amelynek jólétéből mindenki meggazdagodott, akinek hajói voltak a tengeren, elpusztult egy óra alatt!
20Örülj rajta, menny, és ti is, szentek, apostolok és próféták, mert Isten végrehajtotta rajta értetek az ítéletet!
21És egy erős angyal egy nagy malomkőhöz hasonló követ emelt fel, a tengerbe vetette, és ezt mondta: Ilyen lendülettel vettetik majd el Babilon, a nagy város, és többé sehol sem találják.
22Nem hallatszik többé benned hárfások, zenészek, síposok és trombitások hangja, és többé nem található benned egyetlen mesterség egyetlen mestere sem, és malom zúgása sem hallatszik többé benned.
23Lámpás fénye sem világít többé benned, és vőlegény és menyasszony hangja sem hallatszik többé benned, mert kereskedőid voltak a föld hatalmasai, mert varázslásodtól tévelyedtek meg mind a népek.
24És a próféták és szentek vérét találták benned, és mindazokét, akiket megöltek a földön.