---

¹ Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és mivel nem volt mit enniük, magához szólította Jézus a tanítványait, és azt mondta nekik:
² Szánakozom e sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük.
³ És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton, mert némelyek közülük messziről jöttek.
⁴ Tanítványai pedig így feleltek: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt a pusztában?
⁵ És Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azok pedig azt mondták: Hét.
⁶ Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre, majd vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét. Ők a sokaság elé tették.
⁷ Volt egy kevés haluk is. Ezeket is megáldotta, és azt mondta, hogy tegyék eléjük azokat is.
⁸ Ettek és jóllaktak, majd fölszedték a maradék darabokat, hét kosárral,
⁹ pedig mintegy négyezren lehettek. Ezek után elbocsátotta őket,
¹⁰ és azonnal hajóba szállt tanítványaival, és Dalmanuta vidékére ment.
¹¹ Kijöttek hozzá a farizeusok is, és vitatkozni kezdtek vele mennyei jelt követelve, hogy próbára tegyék.
¹² Ő pedig lelke mélyéből felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.
¹³ Ezzel otthagyta őket, ismét hajóba szállt, és a túlsó partra ment.
¹⁴ De elfelejtettek kenyeret vinni, csak egy kenyér volt velük a hajóban.
¹⁵ Ő pedig arra intette őket: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!
¹⁶ Mire ők egymás között azon tanakodtak, hogy nincs kenyerük.
¹⁷ Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem fogtátok fel és nem értitek? Még mindig kemény a szívetek?
¹⁸ Van szemetek, és mégsem láttok? Van fületek, és mégsem hallotok? És nem is emlékeztek?
¹⁹ Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat töltöttetek meg a maradék darabokkal? Ők így feleltek: Tizenkettőt.
²⁰ Amikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele maradékokkal? Azok pedig azt mondták: Hetet.
²¹ Akkor azt mondta: Még mindig nem értitek?
²² Azután Bétsaidába érkeztek, ahol egy vakot vittek hozzá, és arra kérték, hogy érintse meg.
²³ Ő pedig megfogta a vak kezét, kivezette a falun kívülre, majd megnyálazva szemét, rátette a kezét, és megkérdezte: Látsz-e valamit?
²⁴ Az pedig föltekintve így válaszolt: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.
²⁵ Azután ismét rátette a kezét annak szemére, és amikor az feltekintett, meggyógyult, és messzire is tisztán látott mindent.
²⁶ Akkor hazaküldte, és azt mondta: Még a faluba se menj be, hogy valakinek is elmondjad!
²⁷ Jézus tanítványaival együtt elment Cézárea Filippi falvaiba. Útközben azt kérdezte tanítványaitól: Kinek mondanak engem az emberek?
²⁸ Ők pedig így feleltek: Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, némelyek pedig egynek a próféták közül.
²⁹ De ő tovább kérdezett: És ti kinek mondotok engem? Erre Péter így válaszolt: Te vagy a Krisztus.
³⁰ És rájuk parancsolt, hogy senkinek se mondják ezt el róla.
³¹ És kezdte őket tanítani, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie és megvettetnie a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapra feltámad.
³² Erről nyíltan szólt. Ekkor Péter magához vonta őt, és dorgálni kezdte.
³³ Ő azonban megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: Távozz tőlem, Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra!
³⁴ A sokaságot pedig tanítványaival együtt magához szólította, és azt mondta nekik: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.
³⁵ Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét érettem és az evangéliumért, megtartja azt.
³⁶ Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?
³⁷ Mert mit adhat az ember váltságul az ő életéért?
³⁸ Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.