---

¹ Elment Abímelek, Jerubbaal fia Sikembe anyja testvéreihez, és így szólt hozzájuk, valamint az ő anyja apjának egész nemzetségéhez:
² Mondjátok meg, kérlek, Sikem minden lakosának füle hallatára, melyik jobb nektek: ha hetven férfi, azaz Jerubbaal minden fia uralkodik rajtatok, vagy pedig ha csak egyetlen ember uralkodik fölöttetek? És emlékezzetek arra, hogy én a ti húsotok és a ti véretek vagyok.
³ Amikor anyjának testvérei elmondták róla mindezeket a dolgokat az összes sikemi férfi füle hallatára, Abímelek felé hajlott a szívük, mert ezt mondták: Testvérünk ő.
⁴ És adtak neki hetven ezüstpénzt a Baal-Berít házából. Abímelek pedig ezen hitvány és haszontalan embereket fogadott föl magának, hogy kövessék.
⁵ Majd elment apja házához Ofrába, és megölte testvéreit, Jerubbaal fiait, a hetven férfit egy kövön, de Jerubbaal legkisebb fia, Jótám megmaradt, mert elrejtőzött.
⁶ Ezután összegyülekezett Sikem egész lakossága és Milló egész háza, és elmentek, és királlyá választották Abímeleket a magas tölgy alatt, amely Sikemben az emlékoszlop mellett áll.
⁷ Amikor elmondták ezt Jótámnak, ő elment, megállt a Garizim-hegy csúcsán, és fennszóval kiáltva így szólt hozzájuk: Hallgassatok rám, sikemi férfiak, hogy rátok is hallgasson Isten!
⁸ Egyszer elmentek a fák, hogy királyt válasszanak maguknak. Azt mondták az olajfának: Uralkodjál fölöttünk!
⁹ De az olajfa így felelt nekik: Elhagyjam olajamat, amellyel Istent és embereket tisztelnek, és elmenjek, hogy hajladozzam a fák fölött?
¹⁰ Ekkor a fügefának szóltak a fák: Gyere te, és uralkodj rajtunk!
¹¹ De a fügefa is azt mondta nekik: Elhagyjam-e édességemet és jó gyümölcseimet, és elmenjek hajladozni a fák fölött?
¹² Azután a szőlőtőnek mondták a fák: Gyere te, uralkodj rajtunk!
¹³ Azonban a szőlőtő is azt mondta nekik: Elveszítsem mustomat, amely isteneket és embereket vidámít, és elmenjek, hogy hajladozzam a fák fölött?
¹⁴ Végül a fák mind a galagonyabokorhoz fordultak: Gyere te, és uralkodj rajtunk!
¹⁵ A galagonyabokor azt mondta a fáknak: Ha igazán királlyá akartok kenni engem magatok fölött, jöjjetek el, nyugodjatok az árnyékomban, mert ha nem, úgy tűz csapjon ki a galagonyabokorból, és eméssze meg Libánon cédrusait.
¹⁶ Ti vajon igazán és becsületesen cselekedtetek, hogy Abímeleket tettétek királlyá, és jól bántatok-e Jerubbaallal és háza népével, úgy, ahogyan megérdemelte?
¹⁷ Mert érettetek harcolt apám, és életével sem törődve mentett meg benneteket Midján kezéből.
¹⁸ Ti pedig most fölkeltetek apám háza ellen, és megöltétek gyermekeit, hetven férfit egy kövön, és királlyá választottátok a sikemi férfiak fölött Abímeleket, az ő szolgálója fiát, mert testvéretek.
¹⁹ Ha igazán és becsületesen cselekedtetek Jerubbaallal és az ő házával, a mai napon örüljetek Abímeleknek, és örüljön ő is nektek.
²⁰ De ha nem, tűz csapjon ki Abímelekből, és eméssze meg a sikemi férfiakat és Milló házát, és tűz csapjon ki a sikemi férfiakból és Milló házából is, és eméssze meg Abímeleket!
²¹ Ezután elmenekült Jótám, és futva ment Beérbe, félve testvérétől, Abímelektől, és ott telepedett le.
²² Abímelek három esztendeig uralkodott Izráel fölött.
²³ Isten azonban egy gonosz lelket bocsátott Abímelek és a sikemi férfiak közé, és a sikemi férfiak ezért pártot ütöttek Abímelek ellen,
²⁴ hogy eljöjjön a Jerubbaal hetven fián elkövetett kegyetlenség büntetése, és azok vére testvérük, Abímelek fejére szálljon, aki megölte őket, és azokra a sikemi férfiakra, akik támogatták testvérei megölésében.
²⁵ A sikemi férfiak lest vetettek neki a hegytetőkön, és kiraboltak mindenkit, aki elment mellettük az úton. Ezt tudtára adták Abímeleknek.
²⁶ Azután eljött Gaal, Ebed fia, és eljöttek az ő testvérei, és bementek Sikembe. A sikemi férfiak hittek neki.
²⁷ Annyira, hogy kimentek a mezőre, leszüretelték szőlőiket, mindjárt ki is taposták, örömünnepet ültek, és bementek istenük házába, ettek és ittak, és szidalmazták Abímeleket.
²⁸ Gaal, Ebed fia ezt mondta: Ki ez az Abímelek, és kicsoda Sikem, hogy szolgáljunk neki? Nem Jerubbaal fia-e ő, és nem Zebul-e a kormányzója? Ti Hamórnak, Sikem atyjának az embereit szolgáljátok; de mi miért szolgálnánk őt?
²⁹ Volna csak az én kezemben ez a nép, majd elűzném Abímeleket! És megüzente Abímeleknek: Erősítsd meg seregedet, és jöjj ki harcolni!
³⁰ Mikor pedig meghallotta Zebul, a város parancsnoka Gaalnak, Ebed fiának beszédét, nagy haragra gyulladt.
³¹ Követeket küldött Abímelekhez Tormába, és azt üzente: Íme, Gaal, Ebed fia és testvérei Sikembe jöttek, és fellázítják ellened a várost.
³² Most azért készülj föl éjszaka te és a veled levő nép, és állj lesbe a mezőn!
³³ Reggel pedig, napfelkeltekor korán kelj föl, törj a városra, és amikor ő és népe kivonul ellened, bánj el vele úgy, ahogy akarsz.
³⁴ Fölkelt éjszaka Abímelek és az egész vele levő nép, és lesbe álltak Sikem ellen négy csapatban.
³⁵ Amikor kijött Gaal, Ebed fia, és megállt a város kapuja előtt, fölkelt a lesből Abímelek és a vele levő nép.
³⁶ Amint Gaal meglátta a csapatot, ezt mondta Zebulnak: Íme, egy sereg vonul le a hegytetőkről! Zebul pedig ezt felelte neki: A hegyek árnyékát nézed férfiaknak!
³⁷ De Gaal csak folytatta beszédét, és azt mondta: Íme, egy másik csapat meg az ország közepéről jön lefelé. A harmadik csapat pedig a jós tölgyfa útján jön.
³⁸ Ekkor ezt mondta neki Zebul: Hol van most a nagy szád, amellyel azt mondtad: Kicsoda Abímelek, hogy szolgáljunk neki? Nem ez-e az a nép, amelyet lekicsinyeltél? No, most vonulj ki ellene, és harcolj vele!
³⁹ És kivonult Gaal Sikem polgárainak élén, és megütközött Abímelekkel.
⁴⁰ De Abímelek megfutamította, úgyhogy elmenekült előle, és sokan estek el sebesülten a kapu bejáratáig.
⁴¹ Abímelek pedig Arúmában maradt, és Zebul elűzte Gaalt és testvéreit, hogy ne maradhassanak Sikemben.
⁴² Másnap pedig kiment a nép a mezőre, és megmondták ezt Abímeleknek.
⁴³ Ő pedig fogta népét, három csapatra osztotta őket, és lesbe állt a mezőn. Majd látta, hogy íme, a nép kijön a városból. Rájuk támadt, és megverte őket.
⁴⁴ Abímelek és a vele levő csapat megtámadta és megszállta a város kapuját, a másik két csapat pedig megtámadta mind a mezőn levőket, és megverte őket.
⁴⁵ Abímelek egész nap harcolt a város ellen, amíg be nem vette azt, és a benne lévő népet leölte. A várost pedig lerombolta, és helyét behintette sóval.
⁴⁶ Amikor meghallották ezt Sikem várának polgárai, mindnyájan a Berít isten templomának belső várába mentek.
⁴⁷ Amikor Abímeleknek elmondták, hogy Sikem várának polgárai mind ott gyűltek össze,
⁴⁸ fölment Abímelek a Calmón-hegyre, ő és az egész vele levő nép, és fejszét vett a kezébe, faágakat vágott le, fölvette azokat, a vállára rakta, és ezt mondta a népnek: Amit láttatok, hogy cselekedtem, ti is tegyétek gyorsan ugyanazt!
⁴⁹ Erre mindenki, az egész nép vágott magának ágakat, és követték Abímeleket, és lerakták a fát a vár körül, és rájuk gyújtották a várat, úgyhogy meghalt Sikem várában minden ember, csaknem ezer férfi és asszony.
⁵⁰ Abímelek pedig Tébéc alá vonult, megostromolta és bevette azt.
⁵¹ De volt egy erős torony a város közepén, és oda menekült minden férfi és asszony, a város minden lakosa. Ezt magukra zárták, és fölmentek a torony tetejére.
⁵² Abímelek odament az erődhöz, ostrom alá vette, és egészen a kapujáig hatolt, hogy tűzzel égesse föl.
⁵³ Akkor egy asszony malomkődarabot gurított le Abímelek fejére, és betörte vele a koponyáját.
⁵⁴ Ő azonnal odahívta fegyverhordozóját, és azt mondta neki: Vond ki a kardodat, és ölj meg, hogy ne mondják felőlem: Asszony ölte meg! Erre keresztülszúrta őt az apród, és meghalt.
⁵⁵ Mikor pedig az izráeli férfiak látták, hogy Abímelek meghalt, mindenki visszatért a maga helyére.
⁵⁶ Így fizetett meg Isten Abímeleknek azért a gonoszságért, amelyet apja ellen elkövetett, hogy megölte hetven testvérét.
⁵⁷ Sikem lakosainak fejére is visszahárított Isten minden rosszat, és rájuk szállt Jótámnak, Jerubbaal fiának átka.