---

¹ Akkor Mózes Izráel fiaival együtt ezt az éneket énekelte az ÚRnak: Énekelek az ÚRnak, mert felséges ő, a lovat és lovasát tengerbe vetette.
² Erősségem és énekem az ÚR, szabadítómmá lett nekem. Ő az Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.
³ Vitéz harcos az ÚR, Jahve a neve.
⁴ A fáraó szekereit és seregét tengerbe vetette, válogatott harcosai belefúltak a Vörös-tengerbe.
⁵ Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.
⁶ Jobbod, URam, erő által dicsőül meg, jobbod, URam, ellenséget tör össze.
⁷ Felséged nagyságával söpröd el támadóidat, kibocsátod haragodat, mely megemészti őket, mint a tarlót.
⁸ Orrod leheletétől feltorlódtak a vizek, falként álltak meg a futó habok, a mélységes vizek megdermedtek a tenger szívében.
⁹ Az ellenség azt mondta: Űzöm, utolérem őket, zsákmányt osztok, bosszút állok rajtuk! Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom!
¹⁰ Rájuk leheltél leheleteddel, és a tenger elborította őket. Elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.
¹¹ Kicsoda olyan az istenek közt, mint te, URam? Kicsoda olyan felséges, mint te, szentségedben, félelemmel dicsérendő és csodatévő?
¹² Kinyújtottad jobbodat, és elnyelte őket a föld.
¹³ Kegyelmeddel vezérled megváltott népedet, hatalmaddal viszed be szent legelődre.
¹⁴ Meghallják ezt a népek, és megrendülnek, Filisztea lakóit reszketés járja át.
¹⁵ Akkor megháborodnak Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged Kánaán egész lakossága.
¹⁶ Félelem és aggodalom lepi meg őket, karod hatalmától elnémulnak, mint a kő, míg átvonul néped, URam! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
¹⁷ Beviszed és letelepíted őket örökséged hegyén, melyet magadnak készítettél, URam, lakóhelyül, szentélyedbe, URam, melyet kezed erősített meg.
¹⁸ Az ÚR uralkodik örökkön-örökké.
¹⁹ Amikor bementek a fáraó lovai szekereikkel és lovasaikkal együtt a tengerbe, az ÚR visszafordította rájuk a tenger vizét. Izráel fiai pedig szárazon mentek át a tenger közepén.
²⁰ Akkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és minden asszony utánament dobokkal és táncolva.
²¹ És Mirjám így szólt hozzájuk: Énekeljetek az ÚRnak, mert felséges ő, a lovat lovasával tengerbe vetette.
²² Ezután elindította Mózes Izráelt: a Vörös-tengertől Súr pusztája felé mentek. Három napig mentek a pusztában, és nem találtak vizet.
²³ Majd eljutottak Márába, de nem ihatták a vizet Márában, mert keserű volt. Azért is nevezték Márának.
²⁴ És zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen: Mit igyunk?
²⁵ Ő pedig az ÚRhoz kiáltott, az ÚR pedig mutatott neki egy fát, azt bedobta a vízbe, és a víz megédesedett. Ott adott a népnek rendtartást és törvényt, és ott próbára tette őket.
²⁶ Azt mondta az ÚR: Ha hűségesen hallgatsz Istenednek, az ÚRnak a szavára, és azt cselekszed, ami kedves az ő szemében, és figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelését, egyet sem bocsátok rád azon betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az ÚR, a te gyógyítód.
²⁷ Ezután Élimbe érkeztek, és ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.