---

¹ Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, azután elbocsát titeket innen. Akkor mindenestül elbocsát sőt, kiűz titeket innen.
² Szólj azért a népnek füle hallatára, hogy kérjen minden férfi a szomszédjától, minden asszony a szomszédasszonyától ezüsttárgyakat és aranytárgyakat.
³ Az ÚR pedig kedvessé tette a népet az egyiptomiak előtt. Az a férfiú, Mózes is igen nagy tekintélyű volt Egyiptom földjén a fáraó szolgái és a nép előtt.
⁴ Így szólt Mózes: Ezt mondja az ÚR: „Éjfél körül kimegyek Egyiptomba,
⁵ és meghal Egyiptom földjén minden elsőszülött a fáraó elsőszülöttjétől fogva, aki a trónján ül, a szolgáló elsőszülöttjéig, aki malmot hajt, és a jószág minden első fajzása is.
⁶ Nagy jajgatás lesz egész Egyiptom földjén, amelyhez hasonló nem volt és nem is lesz többé.
⁷ De Izráel fiai körében az eb sem ölti ki nyelvét senkire, sem emberre, sem állatra. Ebből tudjátok meg, milyen különbséget tett az ÚR Egyiptom és Izráel között.
⁸ És mindezek a szolgáid eljönnek hozzám, és leborulnak előttem e szavakkal: Menj ki az országból te és az egész nép, amely téged követ. És én csak akkor megyek el.” Majd nagy haraggal távozott a fáraótól.
⁹ Az ÚR pedig azt mondta Mózesnek: Azért nem hallgat rátok a fáraó, hogy csodáim megsokasodjanak Egyiptom földjén.
¹⁰ Mózes és Áron tehát véghezvitte mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de az ÚR megkeményítette annak szívét, és nem bocsátotta el Izráel fiait az országából.