---

¹ Azután elindultak Élimből. Egyiptom földjéről való kijövetelük után, a második hónap tizenötödik napján Izráel fiainak egész gyülekezete Szín pusztájába érkezett, amely Élim és a Sínai között van.
² Izráel fiainak egész gyülekezete zúgolódott Mózes és Áron ellen a pusztában.
³ Azt mondták nekik Izráel fiai: Bár meghaltunk volna az ÚR keze által Egyiptom földjén, amikor a húsosfazék mellett ültünk, amikor jóllakhattunk kenyérrel; hát azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész sokaságot éhséggel öljétek meg?
⁴ Ekkor azt mondta Mózesnek az ÚR: Íme, én esőként kenyeret hullatok nektek az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót, hogy próbára tegyem: akar-e az én törvényem szerint járni, vagy nem?
⁵ A hatodik napon pedig úgy lesz, hogy amikor elkészítik, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit naponként szedegettek.
⁶ Ekkor azt mondta Mózes és Áron Izráel minden fiának: Este megtudjátok, hogy az ÚR hozott ki titeket Egyiptom földjéről.
⁷ Reggel pedig meglátjátok az ÚR dicsőségét. Mert meghallotta az ellene való zúgolódásotokat az ÚR. De mik vagyunk mi, hogy miellenünk zúgolódtok?
⁸ Ezután azt mondta Mózes: Este az ÚR húst ad ennetek, reggel pedig kenyeret, hogy jóllakjatok. Mert hallotta az ÚR a zúgolódásotokat, ahogy zúgolódtatok ellene. De mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok ti, hanem az ÚR ellen.
⁹ Áronnak pedig azt mondta Mózes: Mondd meg Izráel fiai egész gyülekezetének: járuljatok az ÚR elé, mert meghallotta zúgolódásotokat.
¹⁰ Amikor Áron Izráel fiainak egész gyülekezetéhez beszélt, és a puszta felé fordultak, íme, az ÚR dicsősége megjelent a felhőben.
¹¹ Így szólt az ÚR Mózeshez:
¹² Hallottam Izráel fiainak zúgolódását. Így szólj nekik: „Este húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, a ti Istenetek.”
¹³ És este fürjek jöttek föl, és ellepték a tábort, reggel pedig harmathullás lett a tábor körül.
¹⁴ Mikor pedig a harmathullás megszűnt, íme, a puszta színén apró gömbök voltak a földön, olyan aprók, mint a dara.
¹⁵ Amint Izráel fiai meglátták, ezt kérdezgették egymástól: Mi ez? Mert nem tudták, hogy mi az. Mózes pedig azt mondta nekik: Ez az a kenyér, amelyet az ÚR adott nektek eledelül.
¹⁶ Az ÚR parancsolata pedig ez: Szedjen abból mindenki, amennyit meg tud enni, fejenként egy ómert. Hozzátartozóik száma szerint szedjen mindenki, azok részére is, akik a sátrában vannak.
¹⁷ Izráel fiai így is cselekedtek, és ki többet, ki kevesebbet szedett.
¹⁸ Azután megmérték ómerrel, és annak, aki többet szedett, nem volt fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem volt hiánya. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.
¹⁹ Mózes azt is mondta nekik: Senki se hagyjon belőle reggelre.
²⁰ Néhányan nem hallgattak rá, és hagytak belőle reggelre, de megférgesedett és megbüdösödött. Mózes pedig megharagudott rájuk.
²¹ Így szedett reggelenként mindenki, amennyit meg tudott enni, mert ha már a nap melegen sütött, elolvadt.
²² A hatodik napon pedig kétszer annyi kenyeret szedtek, fejenként két ómerrel. Ekkor eljöttek a gyülekezet főemberei mindnyájan, és tudtára adták ezt Mózesnek.
²³ Ő azt mondta nekik: Ez az, amit az ÚR mondott: A nyugalom napja lesz holnap, az ÚRnak szentelt szombat. Amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg. Ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.
²⁴ Félre is tették azt reggelre, amint Mózes parancsolta, és nem büdösödött meg, és féreg sem volt benne.
²⁵ Mózes ekkor azt mondta: Ma egyétek meg, mert ma az ÚR szombatja van. Ma nem találjátok meg a mezőn.
²⁶ Hat napon át szedjétek, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz.
²⁷ Amikor hetednap kimentek a nép közül néhányan, hogy szedjenek, nem találtak.
²⁸ Erre azt mondta az ÚR Mózesnek: Meddig nem akarjátok még megtartani a parancsolataimat és törvényeimet?
²⁹ Lássátok: az ÚR adta nektek a szombatot. Ezért ad ő nektek hatodnap két napra való kenyeret. Maradjon nyugton mindenki a maga helyén, senki se menjen ki a helyéről a hetedik napon.
³⁰ És megnyugodott a nép a hetedik napon.
³¹ Izráel háza pedig mannának nevezte azt. Olyan fehér volt, mint a koriander magva, és az íze, mint a mézes pogácsáé.
³² Azt mondta Mózes: Ezt parancsolja az ÚR: „Egy teljes ómernyit tartsatok meg belőle utódaitoknak, hogy lássák a kenyeret, amellyel a pusztában etettelek titeket, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.”
³³ Áronnak pedig azt mondta Mózes: Végy egy edényt, és tegyél bele egy teljes ómer mannát, és tedd azt az ÚR elé, hogy megmaradjon az utódaitoknak.
³⁴ El is tette azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megmaradjon, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.
³⁵ Izráel fiai pedig negyven esztendőn át ették a mannát, amíg lakott földre nem jutottak. Mannát ettek mindaddig, amíg el nem érkeztek Kánaán földjének határához.
³⁶ Az ómer pedig az éfa tizedrésze.