---

¹ Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt az Úr nak: Éneket mondok az Úr nak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett.
² Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom.
³ Az Úr vitéz harcos, „az Úr ” az ő neve.
⁴ Szekereit, hadát a fáraónak tengerbe vetette, válogatott, legjobb harcosai belevesztek a Vörös-tengerbe.
⁵ Elborította őket a mélység, kőként szálltak a mélybe.
⁶ Jobbod, Ur am, dicső az erőtől, jobbod, Ur am, szétzúzza az ellenséget.
⁷ Nagy fenséggel elsöpröd támadóidat. Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint tarlót a tűz.
⁸ Haragod szelétől föltornyosultak a vizek, gátként megálltak a futó habok. Megmerevedett a mélység a tenger szívében.
⁹ Üldözöm, megvan! – így szólt az ellenség. – Zsákmányt osztok mindjárt, kitöltöm a bosszúmat rajtuk. Kardomat kirántom ellenük, kezemmel kiirtom őket.
¹⁰ Rájuk fújtál szeleddel, s elborította őket a tenger. Mint ólom merültek el a hatalmas vízben.
¹¹ Kicsoda olyan az istenek között, mint te, Ur am? Kicsoda olyan felséges szentségében, félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te?
¹² Kinyújtottad jobbodat, és elnyelte őket a föld.
¹³ Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted őt szent hajlékodba.
¹⁴ Hallják a népek, s beleremegnek, fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói.
¹⁵ Megrémülnek majd Edóm fejedelmei, Móáb hatalmasait rettegés fogja el, kétségbeesik Kánaán minden lakosa.
¹⁶ Rettentő félelem szakad rájuk, hatalmas karodtól néma kővé válnak, míg átvonul a néped, Ur am, míg átvonul ez a nép, amelyet kiváltottál.
¹⁷ Beviszed, és elülteted őket örökségednek hegyén, melyet lakóhelyednek készítettél, Ur am, a szent helyen, Uram, mit kezed tett szilárddá.
¹⁸ Az Úr uralkodik örökkön-örökké!
¹⁹ Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, az Úr visszafordította rájuk a tenger vizét, Izráel fiai azonban szárazon mentek át a tenger közepén.
²⁰ Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és a többi asszony is mind kivonult utána dobolva és körtáncot járva.
²¹ Mirjám így énekelt előttük: Énekeljetek az Úr nak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett!
²² Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet.
²³ Megérkeztek Márába, de a márái vizet nem tudták meginni, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának.
²⁴ Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk?
²⁵ Ő pedig az Úr hoz kiáltott segítségért, és az Úr mutatott neki egy fát. Azt beledobta a vízbe, és édessé vált a víz. Ott adott az Úr rendelkezést és törvényt a népnek, és ott tette próbára őket.
²⁶ Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, az Úr nak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek lát, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód.
²⁷ Azután elérkeztek Élimbe. Tizenkét forrás volt ott, és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.