---

¹ Egyszer azt mondták a prófétafiak Elizeusnak: Íme, ez a hely, ahol nálad lakunk, igen szűk nekünk.
² Hadd menjünk el, kérlek, a Jordánhoz, hogy mindegyikünk hozzon onnan egy-egy szál fát, hogy hajlékot építsünk magunknak, amelyben lakhatunk. Ő azt mondta: Menjetek!
³ Egyikük ezt mondta: Légy szíves, jöjj el szolgáiddal. Így válaszolt: Elmegyek.
⁴ El is ment velük. A Jordán mellé mentek, és ott fákat vágtak.
⁵ De amikor egyikőjük egy fát akart kivágni, a fejsze vasa beleesett a vízbe. Akkor így kiáltott: Jaj, édes uram! Pedig ezt is kölcsönkértem!
⁶ Az Isten embere megkérdezte: Hová esett? Amikor megmutatta neki a helyet, levágott egy fát, utána dobta, és a fejsze vasa feljött a víz színére.
⁷ Ekkor azt mondta: Vedd ki! Erre érte nyúlt, és kivette.
⁸ Arám királya pedig hadat indított Izráel ellen. Tanácsot tartott szolgáival, és azt mondta: Itt meg itt lesz a táborom.
⁹ Isten embere pedig ezt az üzenetet küldte Izráel királyának: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak az arámok betörni.
¹⁰ Erre Izráel királya embereket küldött arra a helyre, amelyről az Isten embere szólt, és figyelmeztette őt nem egyszer, nem is kétszer, hogy ott vigyázzon magára.
¹¹ Fölháborodott ezen az arám király szíve, összegyűjtötte szolgáit, és azt mondta nekik: Miért nem mondjátok meg nekem, hogy ki tart a mieink közül Izráel királyával?
¹² Ekkor egyik szolgája azt mondta: Senki, uram, király. Hanem az izráeli Elizeus próféta megmondja Izráel királyának még azokat a dolgokat is, amelyekről a hálóházadban beszélsz.
¹³ Erre azt parancsolta: Menjetek el, és nézzetek utána, hol van, hogy érte küldjek, és elhozassam. És jelentették neki: Íme, Dótánban van.
¹⁴ Akkor lovakat, harci szekereket és nagy sereget küldött oda, akik éjjel érkeztek, és körülvették a várost.
¹⁵ Amikor Isten emberének szolgája jókor reggel fölkelt, és kiment, íme, már seregek, lovak és harci szekerek vették körül a várost. Ekkor a szolgája így szólt hozzá: Jaj, jaj, édes uram, mit csináljunk?
¹⁶ Ő így felelt: Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük.
¹⁷ Majd Elizeus így imádkozott: Ó, URam! Nyisd meg, kérlek, a szemét, hogy lásson! Erre megnyitotta az ÚR a szolga szemét, és az látta, hogy íme, a hegy tele van tüzes lovakkal és harci szekerekkel Elizeus körül.
¹⁸ Amikor az arámok lementek ellene, Elizeus így könyörgött az ÚRhoz: Verd meg ezt a népet vaksággal! És meg is verte őket vaksággal Elizeus kívánsága szerint.
¹⁹ Elizeus akkor azt mondta nekik: Nem ez az az út, és nem ez az a város! Gyertek utánam, és elvezetlek titeket ahhoz a férfiúhoz, akit kerestek. És elvezette őket Samáriába.
²⁰ Mikor pedig megérkeztek Samáriába, így szólt Elizeus: Ó, URam, nyisd meg a szemüket, hogy lássanak! És megnyitotta az ÚR a szemüket, és látták, hogy íme, Samária közepén vannak.
²¹ Amikor Izráel királya meglátta őket, azt kérdezte Elizeustól: Megölessem őket, atyám?
²² Ő így felelt: Ne ölesd meg. Le szoktad-e vágni azokat, akiket karddal vagy íjjal fogsz el? Adj nekik kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, és menjenek el az ő urukhoz.
²³ És nagy lakomát szerzett nekik, és miután ettek és ittak, elbocsátotta őket. Ők pedig elmentek urukhoz. Ettől fogva többé nem jöttek arám portyázó csapatok Izráel földjére.
²⁴ Történt ezután, hogy Benhadad, Arám királya összegyűjtötte egész seregét, fölvonult, és ostrom alá vette Samáriát.
²⁵ Igen nagy éhínség támadt Samáriában, mert addig tartották ostrom alatt a várost, míg egy szamárfej nyolcvan ezüstbe és egy véka galambganéj öt ezüstbe került.
²⁶ És amikor Izráel királya a várfalon járt, egy asszony így kiáltott hozzá: Segíts, uram, király!
²⁷ Ő azonban azt mondta: Ha az ÚR nem segít rajtad, én hogyan segítsek? Tán a szérűről vagy a sajtóból?
²⁸ Majd megkérdezte tőle a király: Mi bajod van? Erre ő így válaszolt: Egy asszony azt mondta nekem: Add ide a fiadat, együk meg ma őt, holnap pedig az én fiamat esszük meg.
²⁹ Meg is főztük a fiamat, és meg et tük. Mikor aztán másnap azt mondtam neki: Add ide a te fiadat, együk meg azt is, ő akkor elrejtette a fiát.
³⁰ Amikor meghallotta a király az asszony beszédét, megszaggatta ruháját, amint a kőfalon járt, és meglátta a nép, hogy íme, alul zsákruha van rajta.
³¹ És így szólt: Úgy cselekedjék velem Isten, és úgy segítsen, hogy Elizeusnak, Sáfát fiának a feje ma nem marad a helyén!
³² Elizeus pedig a házában ült, és vele voltak a vének. A király egy férfit küldött el maga előtt. De mielőtt a követ odaért volna hozzá, Elizeus azt mondta a véneknek: Látjátok-e, hogy ez a gyilkos ide küldött, hogy a fejemet vétesse? Vigyázzatok, hogy amikor a követ ideér, zárjátok be az ajtót, és ne engedjétek be, mert urának léptei dobognak őutána.
³³ Még beszélt hozzájuk, amikor a követ már odaérkezett hozzá, és nyomában a király, aki ezt mondta: Íme, milyen veszedelem származott az ÚRtól. Miért várjak még tovább az ÚRra?!