---

¹ Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy fia meghalt, fogta magát, és a királyi család minden ivadékát megölette.
² De Jóseba, Jórám király leánya, Ahazjá húga fogta Jóást, Ahazjá fiát, kilopta őt a királyfiak közül, akiket halálra szántak, és dajkájával együtt elrejtette a hálószobában. Elrejtették őt Ataljá elől, és így nem ölték meg.
³ Jóás vele együtt rejtve maradt az ÚR házában hat esztendeig. Az országban pedig Ataljá uralkodott.
⁴ A hetedik esztendőben azonban Jójádá elküldött, és magához hívatta a palotaőrök és a testőrök századparancsnokait, bevitte őket magával az ÚR házába, szövetséget kötött velük, megeskette őket az ÚR házában, majd megmutatta nekik a királyfit.
⁵ Azután megparancsolta nekik: Ezt kell tennetek: egyharmada azoknak, akik a nyugalom napján jönnek őrségre, tartson őrséget a királyi palotánál.
⁶ Egyharmad részetek legyen a Szúr-kapuban, egyharmad részetek a testőrök mögötti kapuban. Nagy figyelemmel őrizzék a házat, hogy senki rajtunk ne üthessen!
⁷ Az a két rész pedig közületek, az egész, amely szombaton kilép az őrszolgálatból, maradjon az ÚR házának őrzésére a király mellett.
⁸ Vegyétek körül a királyt mindnyájan fegyverrel a kezetekben, és azt, aki a sorokba be akarna törni, öljétek meg! A király körül legyetek, amikor kijön és bemegy.
⁹ A csapatok vezérei úgy cselekedtek, amint Jójádá főpap meghagyta nekik. Mindegyik maga mellé vette az ő embereit, azokat, akik szombaton őrségbe álltak, azokkal együtt, akiket felváltottak szombaton, és Jójádá paphoz mentek.
¹⁰ A főpap pedig a csapatok vezéreinek odaadta Dávid király dárdáit és pajzsait, amelyek az ÚR házában voltak.
¹¹ A testőrök ott álltak a király körül, mindegyik fegyverrel a kezében, a templom jobb oldalától a bal oldaláig, az oltár és a szentély irányában.
¹² Ekkor kivezette Jójádá a királyfit, fejére tette a koronát, kezébe adta a bizonyságot, és királlyá tették és felkenték őt. Kezükkel tapsoltak, és ezt kiáltották: Éljen a király!
¹³ Amikor Ataljá meghallotta a testőrök és a nép zajongását, bement a néphez az ÚR házába.
¹⁴ Amikor szétnézett, íme, a király ott állt az emelvényen, ahogy szokás. A király előtt álltak a fejedelmek és a trombitások, az egész föld népe ujjongott, és trombitáltak. Akkor Ataljá megszaggatta ruháját, és így kiáltott: Árulás! Árulás!
¹⁵ De Jójádá főpap azt parancsolta a csapatok vezéreinek, a sereg hadnagyainak: Vezessétek ki őt a sorok között, és ha valaki követné őt, öljétek meg fegyverrel! Mert azt mondta a főpap, hogy ne öljék meg az ÚR házában.
¹⁶ Utat nyitottak neki, és amikor a királyi palota kocsibejárójához ért, ott megölték.
¹⁷ Ekkor szövetséget kötött Jójádá az ÚR, a király és a nép között, hogy ők az ÚR népe lesznek; és külön szövetséget kötött a király és a nép között.
¹⁸ Majd elment az egész föld népe a Baal templomához, lerombolta azt, oltárait és bálványait teljesen összetörte, és Mattánt, a Baal papját megölték az oltárok előtt. Ezután a főpap felügyelőket rendelt az ÚR házába.
¹⁹ Maga mellé vette a csapatok vezéreit, a palotaőrséget, a testőröket és az egész föld népét, és elvitték a királyt az ÚR házából, és a testőrök kapujának útján a királyi palotához mentek. És Jóás ült a királyi trónra.
²⁰ Az egész föld népe örvendezett, és megnyugodott a város, miután megölték Atalját fegyverrel a királyi palotánál.
²¹ Jóás hétesztendős volt, amikor uralkodni kezdett.