---

¹ A prófétafiak feleségei közül egy asszony így kiáltott Elizeusnak: Szolgád, az én férjem meghalt. Te tudod, hogy szolgád félte az URat. Most pedig eljött a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy szolgái legyenek.
² Elizeus megkérdezte: Mit tehetek érted? Mondd meg nekem, mi van a házadban! Ő így szólt: Nincsen egyéb szolgálóleányod házában, csak egy korsó olaj.
³ Elizeus azt mondta: Menj el, kérj minden szomszédodtól üres edényeket, de ne keveset.
⁴ Menj be, és zárkózzál be a fiaiddal, és tölts az olajból mindegyik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.
⁵ Az asszony elment, bezárkózott fiaival, és azok hordták neki az edényeket, ő maga pedig csak töltögetett.
⁶ Amikor megtöltötte az edényeket, mondta a fiának: Hozz ide még egy edényt! Ő így felelt: Nincs több edény. Ekkor megállt az olaj.
⁷ Az asszony elment, és elbeszélte ezt Isten emberének. Ő pedig azt mondta: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki a hiteleződet. Te pedig és a fiaid éljetek a maradékából.
⁸ Ebben az időben történt, hogy Elizeus Súnémba ment. Volt ott egy jómódú asszony, aki marasztalta, hogy nála egyék. Ezért amikor csak arra járt, betért oda, hogy egyék.
⁹ És mondta az asszony a férjének: Íme, úgy veszem észre, hogy ez az Isten embere, aki szüntelen erre szokott járni, szent ember.
¹⁰ Kérlek, csináljunk egy kicsiny felső szobát, és tegyünk abba neki egy ágyat, asztalt, széket és mécsest, hogy amikor hozzánk jön, betérhessen oda.
¹¹ Egy napon az történt, hogy odament Elizeus, megszállt a felső szobában, és megpihent ott.
¹² Majd ezt mondta szolgájának, Géhazinak: Hívd ide azt a súnémi asszonyt. Az odahívta őt, és az megállt előtte.
¹³ Elizeus így szólt a szolgájának: Mondd meg neki: Íme, nagyon szorgosan gondoskodsz rólunk, mit kívánsz, hogy cselekedjem veled? Nincs-e valami mondanivalód a király előtt vagy a hadsereg fővezére előtt? De ő így felelt: Békességben lakom népem körében.
¹⁴ Elizeus azt mondta: Mégis, mit lehetne tenni érte? Géhazi így válaszolt: Nincs fia, és a férje idős.
¹⁵ Erre azt mondta: Hívd ide! És amikor odahívta, megállt az ajtóban.
¹⁶ Akkor azt mondta Elizeus: Egy év múlva ilyenkor fiút fogsz ölelni. Ő ezt mondta: Ugyan, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak!
¹⁷ És fogant az az asszony, és fiút szült abban az időben, amelyet Elizeus mondott.
¹⁸ De mikor megnőtt a gyermek, az történt, hogy egy napon kiment apjához, az aratókhoz,
¹⁹ és egyszer csak ezt mondta az apjának: Jaj, a fejem, jaj, a fejem! Erre azt mondta az apja a szolgának: Vidd el őt az anyjához!
²⁰ Az föl is vette, elvitte az anyjához, és ő az ölében tartotta délig, akkor meghalt.
²¹ Fölment az asszony, és Isten emberének az ágyára tette őt, bezárta az ajtót, és kijött onnan.
²² Majd hívatta a férjét, és azt mondta: Kérlek, küldj ide nekem egy szolgát és egy szamarat, hadd menjek el gyorsan az Isten emberéhez, mindjárt hazajövök.
²³ Ő megkérdezte: Miért mész hozzá? Ma nincs sem újhold, sem szombat. Így felelt: Csak bízd rám!
²⁴ Majd megnyergelte a szamarat, és azt mondta a szolgának: Hajtsd és siess, ne lassíts a haladásban, csak ha szólok neked.
²⁵ Elment tehát, és eljutott Isten emberéhez a Karmel-hegyre. Amikor távolról meglátta őt Isten embere, azt mondta Géhazinak, a szolgájának: Íme, a súnémi asszony jön!
²⁶ Kérlek, fuss eléje, és kérdezd meg tőle, hogy békességben van-e ő is, férje is, és a gyermeke is! Az asszony így felelt: Békességben!
²⁷ Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átkarolta a lábát. Géhazi odalépett, hogy félretolja őt, de Isten embere így szólt: Hagyj békét neki, mert megkeseredett a szíve, de az ÚR eltitkolta tőlem, és nem jelentette ki nekem.
²⁸ Az asszony azt mondta: Vajon én kértem-e fiút az én uramtól? Nem mondtam-e neked: ne hitegess engem?
²⁹ Elizeus akkor így szólt Géhazinak: Övezd föl derekadat, vedd kezedbe a botomat, és menj el. Ha valakivel találkozol, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd botomat a gyermek arcára.
³⁰ De a gyermek anyja azt mondta: Él az ÚR és a te lelked, hogy nem hagylak el. Ekkor Elizeus fölkelt, és követte az asszonyt.
³¹ Géhazi pedig már előbb elment előttük, és a botot a gyermek arcára tette, de az nem szólalt meg, és nem is tért eszméletre. Visszatért tehát Elizeushoz, és jelentette neki: Nem támadt föl a gyermek.
³² Ekkor Elizeus bement a házba, és íme, a gyermek ott feküdt holtan az ágyán.
³³ Mikor bement, rázárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az ÚRhoz.
³⁴ Majd föllépett az ágyra, a gyermekre borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette; ráborult, és megmelegedett a gyermek teste.
³⁵ Azután fölállt, és egyszer végigment a házon oda-vissza, majd újra odalépett, és ráhajolt. Ekkor a gyermek tüsszentett hétszer, és fölnyitotta a szemét.
³⁶ Ő pedig odahívta Géhazit, és azt mondta: Hívd ide a súnémi asszonyt! Az odahívta, és amikor odament hozzá, így szólt: Vedd a fiadat!
³⁷ Az asszony odamenve a lábához esett, földre borult, azután vette a fiát, és kiment.
³⁸ Amikor Elizeus visszament Gilgálba, éppen éhínség volt az országban. Amikor a prófétafiak ott ültek vele, azt mondta a szolgájának: Tedd föl a nagy fazekat, és főzz valamilyen főzeléket a prófétafiaknak.
³⁹ Kiment tehát a mezőre, hogy valami zöldségfélét szedjen. Talált is valamiféle indás növényt, teleszedte a ruháját vadtökkel, és amikor hazaért, belevagdalta a fazékba főzeléknek, mert nem tudta, hogy mi az.
⁴⁰ Amikor azután kiosztották a férfiaknak, hogy egyenek, és ők enni kezdtek a főzelékből, így kiáltottak föl: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.
⁴¹ Ő pedig azt mondta: Hozzatok lisztet. Majd beledobta azt a fazékba, és ezt mondta: Merj a népnek, hadd egyenek. És nem volt már semmi rossz a fazékban.
⁴² Majd jött egy férfi Baal-Sálisából, és az első zsengéből készült kenyeret, húsz árpakenyeret és friss gabonát hozott ruhájában az Isten emberének. De ő azt mondta: Add a népnek, hadd egyenek.
⁴³ A szolgája azonban így szólt: Hogy adjak ebből száz embernek? Ő azonban újból ezt mondta: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az ÚR: Esznek, és még marad is.
⁴⁴ Akkor eléjük adta, ettek, és még maradt is belőle, ahogyan az ÚR megmondta.