---

¹ Amikor az ÚR föl akarta vinni Illést forgószélben a mennyekbe, elment Illés és Elizeus Gilgálból.
² Illés azt mondta Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert engem Bételbe küldött az ÚR. Elizeus így felelt: Él az ÚR és a te lelked, hogy nem hagylak el téged! És mikor lementek Bétel felé,
³ kijöttek Elizeushoz a prófétafiak Bételből, és azt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja uradat mellőled? Ő így felelt: Én is tudom, hallgassatok.
⁴ Akkor ezt mondta neki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek, mert az ÚR Jerikóba küldött engem. Ő azonban így felelt: Él az ÚR és a te lelked, hogy nem hagylak el. Ekkor elmentek Jerikóba,
⁵ és a prófétafiak, akik Jerikóban voltak, Elizeushoz léptek, és azt mondták neki: Tudod-e, hogy az ÚR ma elragadja uradat mellőled? Ő így felelt: Én is tudom, hallgassatok.
⁶ Azután ezt mondta neki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az ÚR a Jordánhoz küldött engem. De ő így felelt: Él az ÚR és a te lelked, hogy nem hagylak el téged. Erre elmentek ketten együtt.
⁷ Ötvenen pedig a prófétafiak közül utánuk mentek, velük szemben messze megálltak, amikor ők ketten megálltak a Jordánnál.
⁸ Illés fogta a palástját, összegöngyölte, és megütötte vele a vizet. Az kétfelé vált, így mind a ketten szárazon mentek át rajta.
⁹ Amikor átmentek, azt mondta Illés Elizeusnak: Kérj tőlem valamit, mit cselekedjem veled, mielőtt elragadtatom tőled. Elizeus azt mondta: Legyen, kérlek, a benned való lélek kétszerese énbennem!
¹⁰ Ő azt mondta: Nehezet kértél. Mégis, ha látsz engem, amikor majd elragadtatom tőled, akkor meglesz, amit kértél, ha pedig nem látsz meg, nem lesz meg.
¹¹ Amikor továbbmentek és beszélgettek, íme, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól, és fölment Illés a szélvészben az égbe.
¹² Elizeus látta ezt, és így kiáltott: Atyám, Atyám! Izráel harci szekerei és lovasai! És nem látta őt többé. Fogta a ruháit, és két részre szakította azokat.
¹³ Fölemelte Illés palástját, amely leesett róla, visszatért, és megállt a Jordán partján.
¹⁴ Fogta Illés leesett palástját, megütötte vele a vizet, és azt mondta: Hol van az ÚR, Illés Istene? És amikor ő is megütötte a vizet, az kétfelé vált; és átment Elizeus.
¹⁵ Amikor látták őt a prófétafiak, akik szemben, Jerikónál voltak, azt mondták: Illés lelke megnyugodott Elizeuson. És eléje mentek, és földig hajoltak előtte.
¹⁶ Majd azt mondták neki: Íme, szolgáid között van ötven ember, vitéz férfiak, küldd el őket, hadd menjenek el megkeresni a te uradat, hátha az ÚR lelke, miután elragadta őt, letette valamelyik hegyen vagy völgyben. De ő így felelt: Ne küldjetek senkit.
¹⁷ De mikor azok a végsőkig unszolták őt, ezt mondta: Hát küldjetek! És elküldték az ötven férfit, de harmadnapig keresve sem találták meg őt.
¹⁸ Amikor visszajöttek hozzá, mert Jerikóban lakott, azt mondta nekik: Nem mondtam-e, hogy ne menjetek el?
¹⁹ Egyszer a városbeli férfiak azt mondták Elizeusnak: Íme, e város, amint magad is látod, uram, jó lakóhely volna, de a vize rossz, és a földje terméketlen.
²⁰ Ő így válaszolt: Hozzatok nekem egy új tálat, és tegyetek bele sót. És hoztak neki.
²¹ Ő pedig kiment a forráshoz, sót dobott bele, és azt mondta: Ezt mondja az ÚR: Meggyógyítottam e vizeket, ezután nem származik belőlük halál és terméketlenség.
²² És egészségesekké lettek a vizek mindmáig Elizeus szavai szerint, amelyet szólt.
²³ Azután fölment onnan Bételbe. Amikor az úton fölfelé ment, gyermekek jöttek ki a városból, akik így csúfolták: Menj föl, kopasz, menj föl, kopasz!
²⁴ Erre ő hátratekintve meglátta és megátkozta őket az ÚR nevében; és az erdőből két nőstény medve jött ki, és szétszaggatott közülük negyvenkét gyermeket.
²⁵ Azután fölment onnan a Karmelhegyre, onnan pedig visszatért Samáriába.