---

¹ Abban az időben halálosan megbetegedett Ezékiás. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és azt mondta neki: Azt mondja az ÚR: Rendelkezz a házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!
² Akkor arccal a falhoz fordult, és így könyörgött az ÚRnak:
³ Ó, URam, emlékezzél meg róla, hogy hűséggel és feddhetetlen szívvel jártam előtted, és azt cselekedtem, ami jó volt a szemedben. És nagyon sírt Ezékiás.
⁴ Ézsaiás pedig még alig ért a város közepére, amikor az ÚR beszéde így szólt hozzá:
⁵ Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: „Azt mondja az ÚR, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam könnyhullatásodat. Íme, meggyógyítalak: harmadnapra fölmész az ÚR házába.
⁶ Életedet tizenöt évvel meghosszabbítom, és megszabadítlak téged és e várost Asszíria királyának kezéből. Megoltalmazom e várost énértem és Dávidért, az én szolgámért.”
⁷ Majd Ézsaiás így folytatta: Hozzatok ide egy köteg száraz fügét! És hoztak. Ezt a kelésre kötötték, és akkor meggyógyult.
⁸ Ezékiás azt kérdezte Ézsaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít az ÚR, és hogy harmadnapra fölmehetek az ÚR házába?
⁹ Ézsaiás így felelt: Ez legyen neked a jel az ÚRtól, hogy ő megcselekszi ezt a dolgot, amelyről szólt neked: előremenjen-e az árnyék tíz fokkal, vagy visszatérjen tíz fokkal?
¹⁰ Ezékiás így felelt: Könnyű az árnyéknak tíz fokkal megnyúlnia; ne úgy legyen, hanem menjen vissza az árnyék tíz fokkal!
¹¹ Ekkor Ézsaiás próféta könyörgött az ÚRhoz, és ő visszatérítette tíz fokkal az árnyékot Áház napóráján azokon a fokokon, amelyeken már túlhaladt.
¹² Ebben az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, a babilóniai királynak fia levelet és ajándékokat küldött Ezékiásnak, mert meghallotta, hogy beteg volt.
¹³ Ezékiás meghallgatta őket, és megmutatta nekik egész kincsestárát, az ezüstöt, az aranyat, a fűszeres balzsamot, a drága kenetet, fegyvertárát és mindent, ami csak található volt a kincstáraiban, nem volt semmi a házában és az egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna Ezékiás.
¹⁴ Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messze földről, Babilóniából jöttek.
¹⁵ Ő megkérdezte: Mit láttak a házadban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak házamban van, és semmi nincs kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik.
¹⁶ Akkor azt mondta Ézsaiás Ezékiásnak: Halld meg az ÚR beszédét:
¹⁷ Íme, eljön az idő, amikor mindazt, ami házadban van, és amit mindmáig gyűjtöttek atyáid, elviszik Babilóniába, és semmi sem marad meg. Ezt mondja az ÚR.
¹⁸ Utódaid közül is, születendő fiaid közül is elhurcolnak némelyeket, és udvari szolgák lesznek a babilóniai király udvarában.
¹⁹ Ezékiás pedig azt mondta Ézsaiásnak: Jó az ÚR beszéde, amelyet elmondtál. És hozzátette: Nem csupa jóság-e, ha békesség és hűség lesz az én napjaimban, amíg élek?
²⁰ Ezékiás többi dolga pedig és minden bátor tette és hogy miként készíttette a tavat és a vízvezetéket, amelyekkel a vizet a városba vezette, vajon nincsen-e megírva Júda királyainak krónikáskönyvében?
²¹ És elaludt Ezékiás, és atyáihoz tért, és utána fia, Manassé lett a király.