1Jóásnak, Ahazjá fiának, Júda királyának huszonharmadik évében lett Jóáház, Jéhú fia Izráel királya Samáriában tizenhét esztendeig.
2Az ÚR szemében gonoszul cselekedett, és követte Jeroboámnak, Nebát fiának vétkeit, aki bűnbe ejtette Izráelt, és nem szakított azokkal.
3Ezért fölgerjedt az ÚR haragja Izráel ellen, és Hazáélnak, Arám királyának és Benhadadnak, Hazáél fiának kezébe adta őket uralkodása egész idejére.
4De Jóáház könyörgött az ÚRnak, és meghallgatta őt az ÚR. Mert rátekintett Izráel nyomorúságára, hogy miképp nyomorgatja őket Arám királya.
5Isten szabadítót küldött Izráelnek, aki megmentette őket az arámok hatalmától, hogy Izráel fiai úgy lakhassanak sátraikban, ahogy azelőtt.
6De mégsem tértek el Jeroboám házának bűneitől, aki bűnbe ejtette Izráelt, hanem azokban jártak, sőt az Asérá-szobor is a helyén maradt Samáriában.
7Pedig nem maradt Jóáháznak több embere, mint ötven lovas, tíz harci szekér és tízezer gyalogos. A többit mind megölte Arám királya és olyanná tette, mint a cséplő pora.
8Jóáház egyéb dolgai, minden cselekedete, bátor tettei vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében?
9És elaludt, és atyáihoz tért Jóáház, és eltemették Samáriában. Utána fia, Jóás lett a király.
10Jóásnak, Júda királyának harminchetedik évében lett Jóás, Jóáház fia Izráel királya Samáriában tizenhat esztendeig.
11Az ÚR szemében gonoszul cselekedett, és nem szakított Jeroboámnak, Nebát fiának semmi vétkével, aki bűnbe ejtette Izráelt, hanem folytatta azokat.
12Jóásnak egyéb dolgai pedig, amit csak cselekedett, és bátorsága, amelylyel harcolt Amacjá, Júda királya ellen, vajon nincsenek-e megírva Izráel királyainak krónikáskönyvében?
13És elaludt, és atyáihoz tért Jóás, és királyi trónjára Jeroboám ült. Jóást Samáriában temették el, Izráel királyai mellé.
14Amikor Elizeus olyan betegségbe esett, amelybe bele is halt, lement hozzá Jóás, Izráel királya, és arcára borulva sírt, és ezt mondta: Atyám, atyám! Izráel harci szekerei és lovasai!
15Elizeus azt mondta neki: Fogj íjat és nyilakat! És ő kezébe vette a nyilakat és az íjat.
16Akkor azt mondta Izráel királyának: Fogd meg kezeddel az íjat! Ekkor megfogta kezével, és Elizeus is rátette kezeit a király kezeire,
17és azt mondta: Nyisd ki a keletre nyíló ablakot! Amikor kinyitotta, azt mondta Elizeus: Lőj! És lőtt. Akkor azt mondta: Az ÚR győzelmes nyila ez, győzelmes nyíl az arámok ellen. Mert megvered az arámokat Afékben egész a megsemmisülésig.
18Azután ezt mondta: Vedd föl a nyilakat! És fölvette. Ő pedig azt mondta Izráel királyának: Lőj a földbe! Bele is lőtt a földbe háromszor, azután abbahagyta.
19Akkor megharagudott rá Isten embere, és azt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna az arámokat egész a megsemmisülésig. De így már csak háromszor vered meg az arámokat.
20Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A móábi portyázó csapatok pedig az országba törtek a következő esztendőben.
21Akkor történt, hogy egy embert temettek, és amikor meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert Elizeus sírjába. De amint odakerült és hozzáért a teste Elizeus teteméhez, megelevenedett az az ember, és a lábára állt.
22Hazáél pedig, Arám királya Jóáház egész idejében nyomorgatta Izráelt.
23De megkegyelmezett nekik az ÚR, megkönyörült rajtuk, és hozzájuk tért az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéért, és nem akarta őket elveszíteni, és el sem vetette őket maga elől mindmáig.
24Mikor meghalt Hazáél, Arám királya, fia, Benhadad lett a király.
25Akkor Jóás, Jóáház fia visszavette Benhadadnak, Hazáél fiának kezéből a városokat, amelyeket erőszakkal vett el Jóáháznak, az ő atyjának kezéből. Háromszor verte meg őt Jóás, és visszaszerezte Izráel városait.