---

¹ Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem?
² Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra.
³ A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált.
⁴ Hozzátok kiáltok, férfiak, szavam az emberekhez szól.
⁵ Legyetek okosak, ti, együgyűek, legyetek értelmesek, ti, ostobák!
⁶ Hallgassatok rám, mert fontos dolgokat mondok, ha felnyitom ajkamat, helyes, amit mondok.
⁷ Mert szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt.
⁸ Számnak minden szava igaz, nincs bennük csalárdság vagy hamisság.
⁹ Mind világosak az értelmeseknek, és az ismeretre vágyóknak érthetők.
¹⁰ Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, inkább a tudást, mint a színaranyat!
¹¹ Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság.
¹² Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás.
¹³ Aki féli az Ur at, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm.
¹⁴ Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom.
¹⁵ Általam uralkodnak a királyok, és rendelkeznek igazságosan a fejedelmek.
¹⁶ Általam vezetnek a vezérek, és ítélkeznek igazságosan az elöljárók.
¹⁷ Szeretem azokat, akik engem szeretnek, megtalálnak engem, akik keresnek.
¹⁸ Gazdagság és megbecsülés van nálam, maradandó vagyon és igazság.
¹⁹ Gyümölcsöm drágább az aranynál, a színaranynál is, és jövedelmem a színezüstnél.
²⁰ Az igazság ösvényén járok és a törvénynek az útjain,
²¹ hogy örökséget adjak az engem szeretőknek, és megtöltsem kincstárukat.
²² Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen.
²³ Az ősidőkben formált engem, kezdetben, mielőtt a föld létrejött.
²⁴ Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, mikor még nem voltak tele a források vízzel.
²⁵ Mielőtt a hegyek helyükre kerültek, a halmok létrejötte előtt megszülettem;
²⁶ amikor még nem alkotta meg a földet, a rónákat, még a világ legelső porszemét sem.
²⁷ Ott voltam, amikor megszilárdította az eget, amikor kimérte a látóhatárt a mélység fölött.
²⁸ Amikor megerősítette odafönt a fellegeket, amikor felbuzogtak a mélység forrásai,
²⁹ amikor határt szabott a tengernek, hogy a víz át ne léphesse partját, amikor kimérte a föld alapjait,
³⁰ én már mellette voltam mint kedvence, és gyönyörűsége voltam mindennap, színe előtt játszadozva mindenkor.
³¹ Játszadoztam földje kerekségén, és gyönyörködtem az emberekben.
³² Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert boldogok, akik megőrzik útjaimat!
³³ Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt!
³⁴ Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva mindennap, ajtófélfáimat őrizve.
³⁵ Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úr tól.
³⁶ De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik.