---

¹ Ha uralkodóval együtt ülsz le enni, jól gondold meg, mi van előtted,
² mert ha telhetetlen vagy, kést tettél a torkodra!
³ Ne kívánd jó falatjait, mert csalétek az!
⁴ Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba!
⁵ Alig száll rá tekinteted, már nincs meg, mert gyorsan szárnya támad, az ég felé repül, mint a saskeselyű.
⁶ Ne edd az irigy ember kenyerét, és ne kívánd jó falatjait,
⁷ mert olyan ő, mint aki számolgat magában: Egyél, igyál! – mondja neked, de nem szívesen.
⁸ Megevett falatodat ki fogod hányni, és kedves szavaidat elvesztegeted.
⁹ Az ostoba füle hallatára ne beszélj, mert csak megveti okos szavaidat.
¹⁰ Ne mozdítsd el az ősi határt, ne orozd el az árvák mezejét!
¹¹ Mert megváltójuk erős: ő perli majd perüket veled.
¹² Szívleld meg az intést, és hallgass az okos beszédre!
¹³ Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal.
¹⁴ Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg.
¹⁵ Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is.
¹⁶ Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól.
¹⁷ Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Ur at féld mindennap,
¹⁸ mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg.
¹⁹ Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra!
²⁰ Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!
²¹ Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás.
²² Hallgass apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik!
²³ Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az intést és az értelmet!
²⁴ Vígan örvendezik az igaznak az apja, és aki bölcset nemzett, örül annak.
²⁵ Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged!
²⁶ Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat!
²⁷ Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony.
²⁸ Úgy leselkedik, mint egy rabló, és szaporítja a hűtlen emberek számát.
²⁹ Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme?
³⁰ Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak.
³¹ Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az!
³² De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera.
³³ Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz.
³⁴ És olyan leszel, mint aki lefeküdt a tenger közepén, vagy mint aki az árbockosárban fekszik.
³⁵ Ütöttek engem, de nem fájt, vertek, de nem tudtam róla! Amint fölébredek, folytatom, ugyanezt keresem.