---

¹ Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat!
² Maradj megfontolt, és ügyelj, hogy ajkad okosan szóljon!
³ Mert színméz csepeg a más asszonyának ajkáról, és ínye simább az olajnál.
⁴ De a végén keserű lesz, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.
⁵ Lábai a halál felé visznek, léptei a holtak hazájába tartanak.
⁶ Nem az élet ösvényét járja, téves úton jár, és maga sem tudja.
⁷ Most azért, fiaim, hallgassatok rám, ne térjetek el attól, amit mondok!
⁸ Messze kerüld el az ilyen nőt, ne közelíts háza ajtajához,
⁹ különben másoknak kell adnod méltóságodat, és éveidet a kegyetleneknek;
¹⁰ bitorlók élik föl életerődet, és kereseted idegen házába kerül.
¹¹ Nyögni fogsz majd a végén, amikor tönkremegy tested és életed.
¹² És ezt mondod: Miért is gyűlöltem az intést, miért utáltam szívből a feddést?
¹³ Miért nem hallgattam tanítóim szavára, miért nem figyeltem oktatóimra?
¹⁴ Kis híján csúfos bukás lett a részem a nép és az egész gyülekezet előtt.
¹⁵ A magad kútjából igyál vizet, és csörgedező vizet a magad forrásából!
¹⁶ Ne folyjanak forrásaid az utcára, és patakjaid a terekre!
¹⁷ Egyedül tiéid legyenek, ne oszd meg másokkal!
¹⁸ Legyen forrásod áldott, és örülj ifjúkorodban elvett feleségednek.
¹⁹ Szerelmes szarvasünő és kedves őzike ő, keblei gyönyörködtetnek mindenkor, szerelmétől mindig mámoros leszel.
²⁰ Miért mámorosodnál meg, fiam, a más asszonyától, miért ölelnéd idegen asszony keblét?
²¹ Hiszen az Úr látja az ember útjait, és figyeli minden lépését.
²² Saját bűnei fogják meg a bűnöst, és saját vétkei kötözik meg.
²³ Meghal az ilyen, mert nem fogadta meg az intést, és a sok bolondság megmámorosította.