1
Vajon nem kiált-e a bölcsesség, és nem hallatja-e szavát az értelem?
2
Kiáll a magaslatok csúcsára, az ösvényekhez, a keresztutakhoz.
3
A városba vezető kapuk mellett, az ajtók bejáratánál zeng.
4
Nektek kiáltok, férfiak, szavam az emberek fiaihoz szól.
5
Okosodjatok, ti együgyűek, és ti balgák, legyetek értelmesek!
6
Hallgassatok meg, mert fontos dolgokat mondok, és igaz beszédre nyitom számat.
7
Mert igazságot mond ki szám, és ajkamnak utálatos a gonoszság.
8
Szám minden beszéde igaz, nincs benne hamis vagy csalárd dolog.
9
Mind helyénvaló az értelmesnek, és igaz azoknak, akik járatosak a tudományban.
10
Inkább az én tanításomat válasszátok, ne pedig az ezüstöt! A tudományt válasszátok inkább, mint a színaranyat!
11
Mert jobb a bölcsesség a drágagyöngyöknél, és semmiféle gyönyörűség sem lehet ezzel egyenlő.
12
Én, a bölcsesség együtt lakom az eszességgel, és megszereztem a megfontolás tudományát.
13
Az ÚR félelme a gonosz gyűlölése. A kevélységet és fölfuvalkodottságot, a gonoszság útját és az álnok szájat gyűlölöm.
14
Enyém a tanács és az igazi bölcsesség, én vagyok az értelem, enyém az erő.
15
Általam uralkodnak a királyok, és tesznek igazságot az uralkodók.
16
Általam uralkodnak a fejedelmek és a nemesek meg a föld összes bírája.
17
Szeretem az engem szeretőket, és akik szorgalmasan keresnek engem, azok megtalálnak.
18
Gazdagság és tisztesség van nálam, tartós vagyon és igazság.
19
Gyümölcsöm jobb, mint az arany, drágább a színaranynál, és a jövedelmem többet ér a színezüstnél.
20
Az igazság útján járok, az igazság ösvényének közepén,
21
hogy az engem szeretőknek értékes örökséget adjak, és erszényeiket megtöltsem.
22
Az ÚR útjának kezdetéül szerzett engem, az ő munkái előtt régen.
23
Örök időktől fogva fölkentje vagyok, ősidőktől, a föld kezdetétől fogva.
24
Akkor születtem, amikor még nem voltak mélységek, mikor még semmiféle vízzel teli forrás nem volt.
25
Mielőtt a hegyek leülepedtek, a halmok előtt születtem.
26
Akkor, amikor még nem formálta meg a földet és a mezőket és a világ első porszemét.
27
Ott voltam, amikor az eget készítette, amikor a látóhatárt a mélység fölött kijelölte.
28
Mikor megszilárdította a felhőket odafönn, amikor erőre kaptak a mélység forrásai.
29
Mikor megszabta a tenger határait, hogy a vizek át ne hágják parancsát. Mikor kimérte e föld alapjait,
30
mellette voltam mint kézműves. Gyönyörködött bennem mindennap, mindig ott játszottam színe előtt.
31
Játszottam a földkerekségen, és gyönyörűségemet leltem az emberek fiaiban.
32
És most, fiaim, hallgassatok engem: boldogok, akik megtartják útjaimat.
33
Hallgassátok meg az intést, és legyetek bölcsek, ne vonakodjatok!
34
Boldog ember, aki hallgat engem, aki ajtóm előtt virraszt mindennap, és ajtófélfáimat őrzi.
35
Mert aki engem megtalál, az életet nyer, és jóakaratot szerez az ÚRtól.
36
De aki vétkezik ellenem, erőszakot cselekszik a lelkén. Mindenki, aki gyűlöl engem, a halált szereti!