---

¹ Fiam, őrizd meg szavaimat, és zárd magadba parancsaimat!
² Tartsd meg parancsaimat, hogy élj, tanításomat őrizd, mint a szemed fényét!
³ Kösd ujjaidra, írd föl szíved táblájára!
⁴ Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek,
⁵ hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől.
⁶ Mert házamnak az ablakán, a rácson át kinéztem,
⁷ és láttam a tapasztalatlanok között, észrevettem a fiúk között egy esztelen ifjút.
⁸ Az utcán járkált, egy utcasarkon, és megindult a ház felé,
⁹ esti alkonyatkor, a sötét éjszaka közepén.
¹⁰ Egyszer csak egy asszony termett előtte, parázna nőnek öltözve, csalfa szívvel.
¹¹ Fecseg az ilyen és féktelen, lábai nem nyughatnak otthon,
¹² hol az utcán, hol a tereken van, és minden sarkon leselkedik.
¹³ A nő megragadta, megcsókolta, és szemtelen képpel így szólt hozzá:
¹⁴ Békeáldozatot kellett bemutatnom, ma teljesítettem fogadalmaimat,
¹⁵ azért jöttem ki eléd, hogy megkeresselek téged, és rád találtam!
¹⁶ Terítőket terítettem fekhelyemre, egyiptomi színes szőtteseket;
¹⁷ illatossá tettem heverőmet mirhával, aloéval és fahéjjal.
¹⁸ Jöjj, ittasodjunk meg a gyönyörtől reggelig, élvezzük a szerelmet!
¹⁹ Mert nincs itthon a férjem, messze útra ment,
²⁰ a pénzes zacskót is magával vitte, csak holdtöltekor érkezik haza.
²¹ Sok beszéddel rá is vette, hízelgő szóval elcsábította.
²² Az meg követte őt oktalanul, ahogy a marha megy a vágóhídra, mint egy bilincsbe béklyózott bolond.
²³ De végül nyíl hasít a májába. Úgy jár, mint a kelepcébe siető madár, amely nem tudja, hogy az az életébe kerül.
²⁴ Azért, fiaim, hallgassatok rám, és figyeljetek szavaimra!
²⁵ Az ilyen nő útjára ne vezessen szíved, ne tévedj rá ösvényeire!
²⁶ Mert sok embert ejtett el halálra sebezve; életerős volt mind, akiket meggyilkolt.
²⁷ Háza a holtak hazájába vezet, levisz a halál kamráiba.