Példabeszédek könyve 5
5
Fiam, figyelj bölcsességemre, fordítsd füledet értelmes beszédemre!
2
Maradj megfontolt, és ajkad őrizze meg a tudományt.
3
Mert színméz csöpög az idegen asszony ajkáról, és szája simább az olajnál.
4
De végül keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
5
Lába a halálra visz, léptei a sír felé tartanak.
6
Nem követi az élet útját, ösvényei bizonytalanok lettek, anélkül hogy észrevenné azt.
7
Most azért, fiaim, hallgassatok rám, és ne térjetek el szám beszédeitől!
8
Tartsd távol tőle utadat, és ne közelíts házának ajtajához,
9
hogy ne másoknak add ékességedet és esztendeidet a kegyetlennek,
10
hogy ne az idegenek teljenek be javaiddal, és keresményed ne jusson másnak a házába.
11
Különben nyögnöd kell életed végén, amikor megemésztődik húsod és tested,
12
és azt kell majd mondanod: Hogyan is gyűlölhettem az erkölcsi tanítást, és hogyan utálhatta szívem a fenyítést?!
13
Nem hallgattam vezetőim szavára, és nem fordítottam fülemet tanítóim felé!
14
Kis híja volt, hogy minden gonoszságba belemerüljek, noha a gyülekezet közepében voltam!
15
Saját kutadból igyál vizet; és saját forrásod közepéből folyóvizet!
16
Kifolyjanak-e forrásaid, az utcákra áradjanak-e vízfolyásaid?
17
Egyedül tieid legyenek, és kívüled senki máséi.
18
Legyen áldott a forrásod, és örvendezz ifjúságod feleségének.
19
Szerelmes szarvasünő és kedves zerge ő, keblei elégítsenek meg téged minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
20
Miért keresnél gyönyört, fiam, egy paráznánál, és miért ölelnéd egy idegen keblét?
21
Mert az ÚR szeme előtt van minden ember útja, és minden ösvényüket ő egyengeti.
22
Tulajdon álnokságai fogják meg az istentelent, és saját bűnének kötelei kötözik meg őt.
23
Meghal az ilyen fenyítés híján, és sok bolondsága miatt támolyog.