---

¹ Fiam, figyelj bölcsességemre, fordítsd füledet értelmes beszédemre!
² Maradj megfontolt, és ajkad őrizze meg a tudományt.
³ Mert színméz csöpög az idegen asszony ajkáról, és szája simább az olajnál.
⁴ De végül keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű tőr.
⁵ Lába a halálra visz, léptei a sír felé tartanak.
⁶ Nem követi az élet útját, ösvényei bizonytalanok lettek, anélkül hogy észrevenné azt.
⁷ Most azért, fiaim, hallgassatok rám, és ne térjetek el szám beszédeitől!
⁸ Tartsd távol tőle utadat, és ne közelíts házának ajtajához,
⁹ hogy ne másoknak add ékességedet és esztendeidet a kegyetlennek,
¹⁰ hogy ne az idegenek teljenek be javaiddal, és keresményed ne jusson másnak a házába.
¹¹ Különben nyögnöd kell életed végén, amikor megemésztődik húsod és tested,
¹² és azt kell majd mondanod: Hogyan is gyűlölhettem az erkölcsi tanítást, és hogyan utálhatta szívem a fenyítést?!
¹³ Nem hallgattam vezetőim szavára, és nem fordítottam fülemet tanítóim felé!
¹⁴ Kis híja volt, hogy minden gonoszságba belemerüljek, noha a gyülekezet közepében voltam!
¹⁵ Saját kutadból igyál vizet; és saját forrásod közepéből folyóvizet!
¹⁶ Kifolyjanak-e forrásaid, az utcákra áradjanak-e vízfolyásaid?
¹⁷ Egyedül tieid legyenek, és kívüled senki máséi.
¹⁸ Legyen áldott a forrásod, és örvendezz ifjúságod feleségének.
¹⁹ Szerelmes szarvasünő és kedves zerge ő, keblei elégítsenek meg téged minden időben, és az ő szerelmében gyönyörködjél szüntelen.
²⁰ Miért keresnél gyönyört, fiam, egy paráznánál, és miért ölelnéd egy idegen keblét?
²¹ Mert az ÚR szeme előtt van minden ember útja, és minden ösvényüket ő egyengeti.
²² Tulajdon álnokságai fogják meg az istentelent, és saját bűnének kötelei kötözik meg őt.
²³ Meghal az ilyen fenyítés híján, és sok bolondsága miatt támolyog.