---

¹ Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre.
² Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
³ Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre!
⁴ Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet.
⁵ Ha hamisságban jártam, és lábam csalásra sietett,
⁶ mérjen meg engem hiteles mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok.
⁷ Ha lépteim a jó útról letértek, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad,
⁸ más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki tövestül!
⁹ Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál,
¹⁰ másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá.
¹¹ Mert fajtalan dolog ez, és bírák elé való bűn.
¹² Olyan tűz ez, amely az enyészet helyéig leér, és minden jövedelmemet gyökerestül pusztítja el.
¹³ Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóleányom igazát, amikor vitájuk támadt velem,
¹⁴ mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné?
¹⁵ Nem az alkotta-e őt is, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben?
¹⁶ Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem,
¹⁷ ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle,
¹⁸ akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és úgy vezetgettem, mint aki anyám méhéből való,
¹⁹ ha elnéztem, hogy az elesett ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója,
²⁰ ha nem áldhatott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett,
²¹ ha az árva vagyonára rátettem kezemet, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak,
²² akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom!
²³ Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni.
²⁴ Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom,
²⁵ ha annak örültem, milyen gazdag vagyok, és mennyi mindent tudtam szerezni magamnak,
²⁶ ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad,
²⁷ ha csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel,
²⁸ ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt.
²⁹ Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte,
³⁰ nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire.
³¹ Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal.
³² Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az átutazó előtt.
³³ Ha emberi módon eltitkoltam vétkeim, keblembe rejtve bűnömet,
³⁴ bizony, akkor tarthatnék a nagy tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől, hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki.
³⁵ Bárcsak meghallgatna valaki! Íme, ez a végszóm: Válaszoljon a Mindenható, írjon vádiratot mint vádlóm!
³⁶ Bizony, én azt a vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát.
³⁷ Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék elé.
³⁸ Ha a termőföldem ellenem kiáltott, és barázdái együtt siránkoztak,
³⁹ ha termését fizetség nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam:
⁴⁰ tövis teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett! Itt végződnek Jób beszédei.