1
            Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
                            
                
                        
                    2
            Hallgassátok meg figyelmesen szavamat, ezzel vigasztaljatok!
                            
                
                        
                    3
            Tűrjétek el, ha én is beszélek, és miután beszéltem, majd gúnyolódhattok.
                            
                
                        
                    4
            Hiszen nem emberek miatt panaszkodom, nem ok nélkül türelmetlenkedem!
                            
                
                        
                    5
            Forduljatok felém, szörnyedjetek el, és tegyétek kezeteket a szátokra!
                            
                
                        
                    6
            Ha csak rágondolok is, megrémülök, és reszketés fogja el testemet.
                            
                
                        
                    7
            Miért maradhatnak életben a bűnösök? Magas kort érnek el, sőt meg is gazdagodnak.
                            
                
                        
                    8
            Utódaik előttük jutnak jómódra, sarjadékaik szemük láttára.
                            
                
                        
                    9
            Házukban béke van, nem kell rettegniük, nincs rajtuk Isten vesszeje.
                            
                
                        
                    10
            Bikája hág, és nem hiába, tehene ellik, és nem vetél el.
                            
                
                        
                    11
            Kieresztik kisfiaikat, mint a juhokat, és ugrándoznak gyermekeik.
                            
                
                        
                    12
            Dob és citera mellett énekelnek, és síp hangjánál örvendeznek.
                            
                
                        
                    13
            Jólétben töltik napjaikat, és csendesen szállnak le a holtak hazájába.
                            
                
                        
                    14
            Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról!
                            
                
                        
                    15
            Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk, és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk?
                            
                
                        
                    16
            Pedig jólétük nincs a kezükben. A bűnös tanácsoktól távol tartom magam!
                            
                
                        
                    17
            Ugyan, hányszor alszik ki a bűnösök mécsese, hányszor éri veszedelem őket, és oszt nekik pusztulást az Isten haragja,
                            
                
                        
                    18
            vagy lesznek olyanok, mint a szél hordta törek, és mint a pelyva, melyet elragadott a forgószél?!
                            
                
                        
                    19
            Vagy fiainak tartogatja a veszedelmet Isten? Neki fizessen meg, hogy ő maga érezze!
                            
                
                        
                    20
            Lássa meg saját szemével romlását, és igya ő a Mindenható izzó haragját!
                            
                
                        
                    21
            Mert mit törődik azzal, mi lesz majd utána a háza népével, ha leteltek hónapjai?
                            
                
                        
                    22
            Senki se oktassa az Istent, hiszen a magasság lakói fölött is ő ítélkezik!?
                            
                
                        
                    23
            De hiszen meghal az egyik ereje teljében, minden gondtól mentesen, boldogan,
                            
                
                        
                    24
            lágyéka csupa háj, csontjaiban zsíros a velő,
                            
                
                        
                    25
            a másik pedig meghal keserű lélekkel, mert nem élvezhetett semmi jót;
                            
                
                        
                    26
            egyformán a porba kell feküdniük, és ellepik őket a férgek.
                            
                
                        
                    27
            Látjátok, ismerem gondolataitokat és az ellenem szőtt fondorlatokat.
                            
                
                        
                    28
            Mert azt kérdezitek: „Hol van az előkelők háza, hol van a sátor, ahol a bűnösök laknak?”
                            
                
                        
                    29
            Hát nem kérdeztétek meg azokat, akik utazni szoktak, és nem ismeritek intéseiket,
                            
                
                        
                    30
            hogy a veszedelem napját távol tartja Isten a gonosztól, é s a harag napja elkerüli őt?
                            
                
                        
                    31
            Ki veti szemére dolgait, ki fizet meg neki tetteiért?
                            
                
                        
                    32
            Kikísérik őt a temetőbe, sírhalmát körülállják.
                            
                
                        
                    33
            Édesek neki a sírgödör hantjai, hisz sok ember vonult ki utána, meg előtte is számtalan.
                            
                
                        
                    34
            Miért akartok hát hiábavalósággal vigasztalni engem? Válaszaitok magva színtiszta hazugság.