1
Végül aztán megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.
2
Megszólalt Jób, és ezt mondta:
3
Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!
4
Legyen sötét az a nap, ne törődjék vele Isten odafönt, ne ragyogjon rajta napsugár!
5
Sötétség és homály vegye birtokába, felhő lakjon rajta, nappal is sötétség tegye rémisztővé!
6
Ragadja el vaksötétség azt az éjszakát! Ne kerüljön az év napjai közé, ne számítsák bele a hónapok számába!
7
Legyen az az éjszaka meddő, ne hallatsszon akkor örömujjongás!
8
Hozzanak rá rontást, akik meg tudnak átkozni egy napot, és képesek felingerelni a Leviatánt.
9
Sötétüljenek el alkonyatán a csillagok, hiába várjon világosságra, ne lássa meg a hajnal sugarait,
10
mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot!
11
Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem?
12
Miért is vettek ölbe, és emlőkre, hogy szopjak?
13
Akkor most feküdnék, és élvezném a békét, aludhatnék, és nyugalmam volna
14
a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak,
15
vagy a fejedelmekkel, akik aranyat gyűjtöttek, és ezüsttel töltötték meg házaikat.
16
Vagy miért nem ástak el, mint az elvetélt gyermeket, mint azt a csecsemőt, aki nem jöhetett élve a világra?
17
Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt.
18
A foglyok ott mindnyájan nyugalmat találnak, nem hallják többé a hajcsárok hangját.
19
Egyforma ott nagy és kicsiny, a rabszolga is megszabadul urától.
20
Miért is ad a nyomorultnak világosságot, és életet annak, aki megkeseredett,
21
akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset,
22
akik örülnének és úgy ujjonganának, ha megtalálnák végre a sírt;
23
az útvesztőbe jutott embernek, aki elől Isten elzárt minden utat?
24
Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás.
25
Mert amitől leginkább rettegtem, az szakadt rám, és amitől féltem, az ért utol engem.
26
Nem lelek pihenést, se csendességet; még meg sem nyugodhattam, és újra rám tör a remegés.