---

¹ Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik?
² Elmozdítják a határokat, nyájakat rabolnak el, és azt legeltetik.
³ Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét elviszik zálogul.
⁴ Lekergetik az útról a szegényeket, minden elesettnek meg kell lapulnia az országban.
⁵ Úgy élnek, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek.
⁶ A bűnösök mezejéről szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.
⁷ Meztelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk.
⁸ Zivatar áztatja őket a hegyekben, a sziklához lapulnak, mert nincs más menedékük.
⁹ Letépik az emlőről az árvát, és a szegény csecsemőjét elviszik zálogul.
¹⁰ Meztelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét.
¹¹ Mások házánál préselnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak.
¹² A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel.
¹³ Vannak, akik a világosság ellenségei lettek, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.
¹⁴ Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje az elesettet és a szegényt, a tolvaj pedig éjjel.
¹⁵ A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre – gondolja, és lepellel takarja el arcát.
¹⁶ Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.
¹⁷ Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.
¹⁸ Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe.
¹⁹ Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek.
²⁰ Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa.
²¹ Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.
²² Isten erejéből nyer időt az erős; ha most még áll is, nem marad majd így egész életében.
²³ Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.
²⁴ Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, alászállnak, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat.
²⁵ Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?