1
            Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?
                            
                
                        
                    2
            Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor jön el ellésük ideje?
                            
                
                        
                    3
            Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.
                            
                
                        
                    4
            Borjaik megerősödnek, felnőnek a mezőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.
                            
                
                        
                    5
            Ki engedte szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?
                            
                
                        
                    6
            A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.
                            
                
                        
                    7
            Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.
                            
                
                        
                    8
            A hegyeken keres magának legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.
                            
                
                        
                    9
            Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott tölti az éjszakát jászolodnál?
                            
                
                        
                    10
            Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?
                            
                
                        
                    11
            Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős? Rábízhatod-e a munkádat?
                            
                
                        
                    12
            Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?
                            
                
                        
                    13
            Vígan verdes szárnyával a strucc, pedig nem gólya szárnya és tolla az!
                            
                
                        
                    14
            A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.
                            
                
                        
                    15
            Elfelejti, hogy ráléphetnek, és a mezei vad eltaposhatja.
                            
                
                        
                    16
            Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának; nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.
                            
                
                        
                    17
            Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle, nem részesítette értelemben.
                            
                
                        
                    18
            De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.
                            
                
                        
                    19
            Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?
                            
                
                        
                    20
            Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.
                            
                
                        
                    21
            Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.
                            
                
                        
                    22
            Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.
                            
                
                        
                    23
            Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.
                            
                
                        
                    24
            Döngve, toporogva kapálja a földet, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.
                            
                
                        
                    25
            Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt, messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.
                            
                
                        
                    26
            A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
                            
                
                        
                    27
            A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?
                            
                
                        
                    28
            Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.
                            
                
                        
                    29
            Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.
                            
                
                        
                    30
            Fiókái vért szürcsölgetnek, és ahol holttest van, ő is ott terem.