---

¹ Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
² Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde?
³ Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot?
⁴ Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik.
⁵ De ha te Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz,
⁶ ha tiszta vagy és becsületes, most újra rád tekint, és helyreállítja otthonodat igazságodért.
⁷ Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel.
⁸ Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák!
⁹ Mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön.
¹⁰ Majd ők tanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes szavak!
¹¹ Megél-e a nád a mocsáron kívül? Felnőhet-e víz nélkül a sás?
¹² Előbb frissen zöldell, vágáshoz is zsenge, majd máris elszárad, minden fűnél előbb.
¹³ Így járnak azok, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész.
¹⁴ Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló.
¹⁵ Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni.
¹⁶ Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen,
¹⁷ gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is,
¹⁸ de ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem is láttalak!
¹⁹ Ennyi volt élete öröme, azután mások nőnek helyette a földből.
²⁰ Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem támogatja a gonosztevőket.
²¹ Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással.
²² Gyűlölőidet szégyen borítja el, és nem marad meg a bűnösök hajléka.