1 Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:

2 Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde?

3 Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot?

4 Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik.

5 De ha te Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz,

6 ha tiszta vagy és becsületes, most újra rád tekint, és helyreállítja otthonodat igazságodért.

7 Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel.

8 Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák!

9 Mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön.

10 Majd ők tanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes szavak!

11 Megél-e a nád a mocsáron kívül? Felnőhet-e víz nélkül a sás?

12 Előbb frissen zöldell, vágáshoz is zsenge, majd máris elszárad, minden fűnél előbb.

13 Így járnak azok, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész.

14 Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló.

15 Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni.

16 Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen,

17 gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is,

18 de ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem is láttalak!

19 Ennyi volt élete öröme, azután mások nőnek helyette a földből.

20 Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem támogatja a gonosztevőket.

21 Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással.

22 Gyűlölőidet szégyen borítja el, és nem marad meg a bűnösök hajléka.