---

¹ Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz?
² Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés.
³ Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.
⁴ Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki.
⁵ Learatott gabonáját megeszi az éhező, még ha tövisek közé rejti is; vagyona után liheg a szomjazó.
⁶ Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész,
⁷ hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.
⁸ De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet,
⁹ aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.
¹⁰ Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre.
¹¹ Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége.
¹² A ravaszkodók terveit meghiúsítja, nem alkot kezük maradandót.
¹³ Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők terve meghiúsul.
¹⁴ Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel.
¹⁵ Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt.
¹⁶ Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul.
¹⁷ Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!
¹⁸ Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.
¹⁹ Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem.
²⁰ Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől.
²¹ Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád.
²² Nevetsz a pusztuláson és az éhínségen, nem kell félned a vadállatoktól,
²³ mert a mező kövei is szövetségeseid, és a mezei vadakkal is békében élsz.
²⁴ Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva semmiben sem lelsz hiányt.
²⁵ Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű.
²⁶ Érett korban térsz a sírba, ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják.
²⁷ Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!