---

¹ Az esztendő fordulójakor pedig, amikor a királyok hadba szoktak vonulni, elküldte Dávid Jóábot és vele a szolgáit és egész Izráelt, hogy veszítsék el Ammón fiait, és szállják meg Rabbá városát. Dávid pedig Jeruzsálemben maradt.
² Egyszer estefelé, amikor Dávid fölkelt fekhelyéről, és a királyi palota tetején sétált, a tetőről meglátott egy asszonyt, amint éppen fürdött. Igen szép termetű volt.
³ Dávid elküldött, és tudakozódott az asszony felől. Valaki azt mondta: Hiszen ez Betsabé, Eliám leánya, a hettita Úriás felesége.
⁴ Akkor követeket küldött Dávid, és elhozatta őt. Erre az bement hozzá, vele hált, és miután tisztátalanságából megtisztult, hazament.
⁵ Ám az asszony fogant méhében, és ezt az üzenetet küldte Dávidnak: Várandós lettem!
⁶ Akkor Dávid azt üzente Jóábnak: Küldd haza hozzám a hettita Úriást. Jóáb el is küldte Úriást Dávidhoz.
⁷ Mikor pedig Úriás megérkezett hozzá, megkérdezte őt Dávid Jóáb helyzete, a nép helyzete és a harc folyása felől.
⁸ Ezután azt mondta Úriásnak: Menj haza, és mosd meg a lábad. Akkor kiment Úriás a király házából, a király pedig ajándékot küldött utána.
⁹ Úriás azonban a királyi palota bejárata előtt, ura szolgáival együtt feküdt le, és nem ment a maga házához.
¹⁰ Amikor jelentették Dávidnak, hogy nem ment le Úriás a házához, Dávid azt mondta Úriásnak: Messzi útról jöttél, miért nem mentél le a házadhoz?
¹¹ Úriás így felelt: Isten ládája, Izráel és Júda nemzetsége sátorban lakik, és az én uram, Jóáb, és uram szolgái a nyílt mezőn táboroznak. Hogy mennék be a házamba, hogy egyem és igyam, és feleségemmel háljak? A lelked életére mondom, hogy nem teszem ezt!
¹² Erre Dávid azt mondta Úriásnak: Maradj itt ma is, és holnap elbocsátalak. Ott maradt tehát Úriás Jeruzsálemben aznap és másnap is.
¹³ Ezután hívatta Dávid, és vele evett és ivott, és lerészegítette őt. Úriás kiment este aludni a fekvőhelyére urának szolgáival együtt, de a saját házához nem ment le.
¹⁴ Miután pedig megvirradt, Dávid levelet írt Jóábnak, amelyet Úriással küldött el.
¹⁵ Ezt írta a levélben: Állítsátok Úriást az első sorba, ahol leghevesebb a harc, és fussatok el mögüle, hogy megöljék és meghaljon.
¹⁶ Jóáb tehát, amikor a várost ostromolta, Úriást olyan helyre állította, ahol tudta, hogy erős vitézek vannak.
¹⁷ Amikor kitört a városbeli nép, és megvívott Jóábbal, elhullottak néhányan a nép közül, Dávid szolgái közül, és a hettita Úriás is meghalt.
¹⁸ Akkor Jóáb követet küldött, és megüzente Dávidnak az ütközet egész lefolyását.
¹⁹ Ezt parancsolta a követnek: Ha az ütközet egész lefolyását teljesen elmesélted a királynak,
²⁰ és ha a király haragra lobbanva azt mondja neked: „Miért mentetek olyan közel a városhoz harcolni; hát nem tudtátok, hogy a kőfalról lövöldöznek?
²¹ Hát ki ölte meg Abímeleket, Jerubbeset fiát? Nem egy asszony ütötte-e agyon a kőfalról egy malomkődarabbal, és ezért halt meg Tébecben? Hát miért mentetek közel a kőfalhoz?”, akkor mondd meg: Szolgád, a hettita Úriás is meghalt.
²² Elment tehát a követ, és amikor megérkezett, elbeszélte Dávidnak mindazt, amivel Jóáb megbízta.
²³ A követ elmondta: Azok az emberek erőt vettek fölöttünk, és kijöttek ellenünk a mezőre, de visszaűztük őket a kapu bejáratáig.
²⁴ De a kőfalról nyíllal lövöldöztek szolgáidra, és a király szolgái közül néhányan meghaltak. Szolgád, a hettita Úriás is meghalt.
²⁵ Dávid azt mondta a követnek: Ezt mondd Jóábnak: Ne bánkódjál emiatt, mert a fegyver egyszer ezt, másszor azt pusztítja el. Támadj még erősebben a város ellen, hogy elpusztíthasd. Így biztasd őt.
²⁶ Amikor Úriás felesége meghallotta, hogy meghalt a férje, elsiratta őt.
²⁷ És amikor a gyász ideje letelt, Dávid érte küldött, és házába vitette. Felesége lett, és szült neki egy fiút. De ez a dolog nem tetszett az ÚRnak.