---

¹ Azután eljött Dávidhoz Hebrónba Izráel minden nemzetsége, és így szóltak: Íme, mi a te csontodból és testedből valók vagyunk.
² Ezelőtt is, amikor Saul uralkodott fölöttünk, te vezetted ki és be Izráelt, és az ÚR azt mondta neked: Te legelteted népemet, Izráelt, és fejedelem leszel Izráel fölött.
³ Eljött tehát Izráel összes véne a királyhoz Hebrónba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebrónban az ÚR előtt, és királlyá kenték Dávidot Izráel fölött.
⁴ Harmincesztendős volt Dávid, amikor uralkodni kezdett, és negyven esztendeig uralkodott.
⁵ Hét esztendeig és hat hónapig uralkodott Hebrónban Júda nemzetségén; Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig uralkodott egész Izráelen és Júda nemzetségein.
⁶ Azután a király felment embereivel Jeruzsálembe a jebúsziak ellen, akik azt a földet lakták, ők azonban azt mondták Dávidnak: Nem jössz be ide, hiszen még a sánták és a vakok is elűznek téged! Ezzel azt akarták mondani, hogy Dávid nem tud bemenni oda.
⁷ Dávid mégis bevette Sion várát, és az immár Dávid városa.
⁸ És azt mondta Dávid azon a napon: Mindenki, aki vágja a jebúsziakat, menjen föl a csatornához, és vágja ott a sántákat és a vakokat, mert Dávid lelke gyűlöli azokat. Ezért mondják: Vak és sánta ne menjen be a házba!
⁹ És ott lakott Dávid a várban; Dávid városának nevezte el és körös-körül kiépítette azt Millótól fogva befelé.
¹⁰ Dávid pedig folytonosan emelkedett és növekedett, mert az ÚR, a Seregek Istene vele volt.
¹¹ Hírám, Tirusz királya követeket küldött Dávidhoz, és cédrusfákat, ácsmestereket és kőműveseket is, és Dávidnak egy házat építettek.
¹² És Dávid fölismerte, hogy az ÚR megerősítette őt Izráel fölött való királyságában, és hogy fölmagasztalta királyságát az ő népéért, Izráelért.
¹³ Közben pedig Dávid még további másodfeleségeket és feleségeket vett Jeruzsálemből, miután Hebrónból odament. És Dávidnak további fiai és leányai is születtek.
¹⁴ Ez a neve azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammúa, Sóbáb, Nátán, Salamon,
¹⁵ Jibhár, Elisúa, Nefeg, Jáfía,
¹⁶ Elisámá, Eljádá és Elifelet.
¹⁷ Mikor pedig a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot Izráel királyává kenték, fölkelt az összes filiszteus, hogy megkeressék Dávidot. Amikor Dávid ezt meghallotta, levonult a várhoz.
¹⁸ A filiszteusok pedig odaértek, és elszéledtek a Refáimvölgyben.
¹⁹ Akkor megkérdezte Dávid az URat: Elmenjek-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az ÚR így felelt Dávidnak: Menj el, mert biztosan a kezedbe adom a filiszteusokat.
²⁰ Dávid tehát elment BaalPerácimba. Ott megverte őket Dávid, és azt mondta: Szétoszlatta az ÚR az ellenségeimet, mint a szétfolyó vizet. Ezért nevezte azt a helyet Baal-Perácimnak.
²¹ És ott hagyták a bálványaikat, amelyeket aztán Dávid és a szolgái összeszedtek.
²² Azután ismét feljöttek a filiszteusok, és elszéledtek a Refáim-völgyben.
²³ Megkérdezte Dávid az URat, ő pedig ezt felelte: Most ne menj egyenesen rájuk, hanem kerülj a hátuk mögé, és a szederfákkal szemben támadd meg őket.
²⁴ És mikor a szederfák teteje felől menetelés zaját fogod hallani, akkor indulj el, mert akkor előtted megy az ÚR, hogy megverje a filiszteusok táborát.
²⁵ Dávid úgy cselekedett, ahogy az ÚR parancsolta neki. És vágta a filiszteusokat Gebától fogva egészen Gézerig.