---

¹ A filiszteusok Aféknál gyűjtötték össze minden seregüket. Izráel pedig a Jezréel melletti forrásnál ütött tábort.
² Amikor a filiszteusok vezérei századaikkal és ezredeikkel vonultak, Dávid a maga embereivel hátul ment Ákissal.
³ Akkor azt mondták a filiszteusok vezérei: Mit akarnak ezek a héberek? Ákis azt mondta a filiszteusok vezéreinek: De hiszen ez Dávid, Saulnak, Izráel királyának a szolgája, aki már jó ideje, sőt évek óta nálam van, és nem találtam benne semmi rosszat attól a naptól fogva, hogy átjött, a mai napig.
⁴ De megharagudtak rá a filiszteusok vezérei. Azt mondták neki: Küldd el ezt az embert, térjen vissza a helyére, amelyet kijelöltél neki, ne jöjjön velünk a harcba, nehogy ellenünk forduljon a harcban. Mert ugyan mivel tehetné magát kedvesebbé ura előtt, hacsak nem ezeknek a vitézeknek a fejével?
⁵ Hiszen ez az a Dávid, akiről így énekelnek a körtáncban: Megverte Saul a maga ezrét és Dávid is az ő tízezrét!
⁶ Akkor Ákis hívatta Dávidot, és azt mondta: Él az ÚR, hogy te becsületes vagy, és tetszésemre van mind kimeneteled, mind bejöveteled a táborba, mert semmi rosszat nem találtam benned attól a naptól fogva, hogy hozzám jöttél, e mai napig. De a vezérek nem kedvelnek.
⁷ Azért térj vissza, menj el békességben, és semmit se cselekedjél, ami nem tetszik a filiszteusok vezéreinek.
⁸ Dávid ezt felelte Ákisnak: Vajon mit cselekedtem, és mit találtál szolgádban attól a naptól fogva, hogy nálad voltam, a mai napig, amiért ne mehetnék el, és ne harcolhatnék a királynak, az én uramnak ellenségei ellen?
⁹ Ákis pedig így felelt Dávidnak: Tudom. Valóban kedves vagy előttem, mint Isten angyala. De a filiszteusok vezérei azt mondták, hogy el ne jöjj velünk a harcba.
¹⁰ Azért kelj föl korán reggel urad szolgáival együtt, akik veled együtt jöttek. Keljetek föl korán reggel, mihelyt megvirrad, és menjetek el!
¹¹ Dávid azért korán fölkelt embereivel együtt, hogy még reggel elmenjen, és visszatérjen a filiszteusok földjére. A filiszteusok pedig fölvonultak Jezréelbe.