---

¹ Amikor megöregedett Sámuel, fiait tették bírává Izráel fölött.
² Elsőszülött fiának Jóél volt a neve, a másodiknak Abijjá. Beérsebában bíráskodtak.
³ De fiai nem az ő útján jártak, hanem telhetetlenek voltak, ajándékot fogadtak el, és elfordították az igaz ítéletet.
⁴ Összegyűlt azért Izráel összes véne, és elmentek Sámuelhez Rámába.
⁵ Azt mondták neki: Íme, megöregedtél, és fiaid nem a te utadon járnak. Most tehát tégy valakit királyunkká, hogy ő ítéljen fölöttünk, amint minden népnél szokás.
⁶ De Sámuelnek nem tetszett ez a beszéd, hogy azt mondták: Adj nekünk királyt, hogy ő bíráskodjon fölöttünk. És az ÚRhoz könyörgött.
⁷ Az ÚR azt mondta Sámuelnek: Fogadd el a nép szavát mindenben, amit mondanak, mert nem téged vetettek meg, hanem engem, hogy ne uralkodjam fölöttük.
⁸ Veled is úgy tesznek, mint ahogy velem cselekedtek attól a naptól kezdve, amelyen kihoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és idegen isteneknek szolgáltak.
⁹ Most azért hallgass a szavukra, de tégy ellenük bizonyságot, és add tudtukra a király jogait, aki uralkodni fog fölöttük.
¹⁰ Ekkor Sámuel elmondta az ÚR minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle.
¹¹ Azt mondta: A királynak, aki uralkodni fog fölöttetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi, és harci szekereihez meg lovasaihoz sorozza be őket, és futnak harci szekere előtt.
¹² Parancsnokokká teszi őket ezer ember fölött, és hadnagyokká ötven ember fölött. Velük szántatja meg barázdáit, és velük végezteti aratását, általuk készítteti hadi szerszá mait és harci szekereihez az eszközöket.
¹³ Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőnek, szakácsnőnek és sütőasszonynak.
¹⁴ Elveszi a legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajfakertjeiteket, és szolgáinak adja.
¹⁵ Veteményeitekből és szőlőitekből tizedet szed, és főbb embereinek meg hivatalnokainak adja.
¹⁶ Elveszi szolgáitokat, szolgálóleányaitokat, legszebb ifjaitokat és még a szamaraitokat is, és a maga dolgát végezteti velük.
¹⁷ Jószágotokból tizedet szed, ti pedig szolgái lesztek.
¹⁸ Akkor majd panaszkodni fogtok királyotok miatt, akit magatok választottatok, de az ÚR nem fog meghallgatni benneteket.
¹⁹ A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és azt mondta: Nem, király legyen fölöttünk!
²⁰ Mi is úgy legyünk, mint a többi nép, hogy a királyunk bíráskodik fölöttünk is, előttünk jár, és vezeti harcainkat.
²¹ Sámuel végighallgatta a nép beszédét, és elmondta az ÚRnak.
²² Az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a szavukra, és adj nekik királyt! És Sámuel ezt mondta Izráel férfiainak: Menjetek haza, mindenki a maga városába!