---

¹ A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, és elvitték Eben-Háézerből Asdódba.
² Ott pedig a filiszteusok Isten ládáját bevitték Dágón templomába és Dágón mellé helyezték el.
³ Amikor az asdódiak másnap korán fölkeltek, íme, Dágón arccal a földre esve volt az ÚR ládája előtt. Akkor fölvették Dágónt, és ismét a helyére állították.
⁴ Mikor pedig másnap korán reggel fölkeltek, íme, Dágón ismét leesett arccal a földre az ÚR ládája előtt, és feje és két kézfeje letörve a küszöbön volt, csak a dereka maradt meg.
⁵ Ezért Dágón papjai és mindazok, akik Dágón templomába járnak, nem lépnek Dágón küszöbére Asdódban mindmáig.
⁶ Ezután az ÚR keze az asdódiakra nehezedett, és pusztította őket: Asdódot és határait fekélyekkel verte meg.
⁷ Mikor azért látták az asdódiak, hogy így van a dolog, azt mondták: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének ládája, mert reánk és Dágónra, a mi istenünkre nehezedett az ő keze.
⁸ Üzentek tehát, és összegyűjtötték a filiszteusok minden fejedelmét, és azt mondták: Mit csináljunk Izráel Istenének ládájával? Azok pedig így feleltek: Gátba kell vinni Izráel Istenének a ládáját. El is vitték oda Izráel Istenének ládáját.
⁹ Amikor azonban odavitték, az ÚR keze igen nagy rémületére lett a városnak: megverte a város apraját és nagyját, és fekélyek támadtak rajtuk.
¹⁰ Ezért Ekrónba küldték Isten ládáját. Amikor Ekrónba jutott Isten ládája, felzúdultak az ekróniak, és azt mondták: Reánk hozták Izráel Istenének ládáját, hogy megöljön bennünket és népünket.
¹¹ Azért üzentek értük, és összegyűjtötték a filiszteusok minden fejedelmét, és azt mondták: Küldjétek el Izráel Istenének ládáját, hogy térjen vissza a helyére, és ne öljön meg minket népünkkel együtt. Mert halálos rémület támadt az egész városban, igen súlyosan nehezedett rájuk Isten keze.
¹² És azokat az embereket, akik nem haltak meg, fekélyekkel sújtotta annyira, hogy a város jajkiáltása felhatott az égig.